Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 607 ezt a megoldást választották, mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a terület különállását elítélő, az ottani szociálpolitikát túlzónak tartó hangok felerősödtek, s korántsem csak a budapesti nagypolitikában. A kiegészülő vármegyéknek — kivételesen szerencsétlenségükre — a trianoni határon innen elterülő járásai és városai egyre gyakrabban hangoztatták, hogy a visszacsatolt területeken bevezetett módszerekre — és persze pénzre — nekik is igényük van, a szociális helyzet náluk sem kedvező, sőt néha még rosszabb is.229 Ilyen körülmények között az új szociális megoldásokat kereső belügyi kormányzat nem vállalkozott arra, hogy további kísérletei színhelyéül a visszacsatolt területeket jelölje ki: a „produktív szociálpolitikának" nevezett rendszer színtere Szatmár vármegye lett.23 0 Az ottani eljárásokból a Felvidéken 1940-ig, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCsA) megszervezéséig — részben az olcsó cseh és morva textilipari termékeket pótlandó — leginkább a háziipar erőteljes fejlesztését igyekeztek átvenni, csekély eredménnyel.23 1 A munkanélküliek mellett a felvidéki területek átvételének napjától szembe kellett néznie a közigazgatásnak a csehszlovák időben társadalombiztosítási ellátásban, nyugdíjban részesültek jogos igényeivel is. Jóllehet a Magyar a Magyarért Mozgalom erre célkeretet különített el, ez csak ideig-óráig jelentett megoldást, ráadásul az érintettek joggal tiltakoztak a korábban törvényben garantált ellátásukat felváltó — lényegében alkalmi — segély ellen.23 2 Gondot okozott a magyar és a korábbi csehszlovák rendszer eltérő volta is, illetve az, hogy a prágai nyugdíjrendszer lényegesen jobb ellátást biztosított — főleg az alacsony jövedelemkategóriákban —, igaz, magasabb járulékfizetés mellett. Különösen így volt ez a mezőgazdasági munkások betegségi és öregségi biztosítása esetében. Az előbbit Magyarországon az ipari munkavállalók hasonló ellátását biztosító 1927:XXI. tör-229 Feljegyzés szociális kérdésekről. BAZ-SFL. Zemplén vm. alisp. közig ir. IV 1408. 1234/1939. 230 A kísérlet lényege — amelyből az 1940:XXIII. törvénycikkel életrehívott ONCSA is megszületett — az volt, hogy segély helyett hosszú lejáratú kölcsönt adtak a munkaképes, de megélhetésében veszélyeztetett, legkevesebb négy gyermekkel bíró nagycsaládnak. A juttatott vagyontárgy — ló, tehén, kecske, családi ház, műhely, stb. — azonban csak a törlesztés végén került az érdekelt tulajdonába, addig pedig a szociális gondozók rendszeres ellenőrzés alatt tartották a családot, egyszerre segítve, de ki is kényszerítve (re)szocializációjukat. Mt, 1939. április 4, 27. napirendi pont, belügyminiszter: Szatmár vármegye szociális megsegítése. MOL. K-27. 199. dob. A rendszer részletes elemzését ld.: Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében. 1867-1989.1-Π. k. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, Nyíregyháza, 1997. 210-222; Berey Katalin: Szociálpolitikai kísérlet Magyarországon a 40-es évek elején. Szociológiai füzetek 25. Művelődési Minisztérium Marxizmus-Leninizmus oktatási Főosztálya, Budapest 1981; Ortutay Gyula: A mátészalkai vármegyei Közjóléti Szövetkezet céljai. Mátészalka, 1938; Valkó László: Az új magyar szociálpolitika. Szociális célkitűzések és a céltudatos szociálpolitika. Magyar Társaság Könyvei, 2. Magyar Társaság, Budapest, 1940. Erdős Jenő: A „Szatmári Jóléti Szövetkezet". Magyar Szemle, 1940. április 296-299. 231 Az önellátó háziipart még csak-csak meg tudták (újra) honosítani, de a piacra való termeléstől a legtöbb községben — talán a már említett ógyallai mintajárás kivételével — idegenkedtek. Bars-Hont vármegye alispánjának féléves jelentése, 1939. december - 1940. május. Munkatér. A Lélek Szava, 1939. április 1; 1940. január 1. 232 Több nyugdíjas volt tisztviselő hódolatteljes folyamodványa ellátatlanságuk okán (sic!). Komárom-Esztergom Megye Levéltára, Esztergom vármegye alispánjának ált. közig iratai, IV 353. b, 12.232/1938. Nem mellékes a levél korai dátuma sem: 1938. december 27-én iktatták.
