Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
594 HÁMORI PÉTER dések közé tartozott az utcák, terek elnevezéseinek megváltoztatása, illetve a szlovák, sőt a kétnyelvű utcatáblák, boltfeliratok betiltása.15 0 A városi és járási hivatalokban újra kötelező lett a kegyelmes, méltóságos, stb. címek használata, sőt — a belügyminiszter által kiadott, kimondottan a Felvidékre vonatkozó tiltó rendelet ellenére15 1 — az ügyfelek megalázó, egyoldalú tegezése sem volt ritka. Egyes helyeken a korábbi, a nyelvhasználatot korlátozó szlovák feliratok leszerelése után átmenetileg feltűntek az „Itt csak magyarul lehet beszélni táblák" is.15 2 Visszatetszést, sőt elkeseredést eredményezett az is, hogy a Felvidék értelmisége a katonai közigazgatás alatt aránytalanul kis számban nyert alkalmaztatást —jóllehet Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter még a bécsi döntés előtt az ellenkezőjét 150 13. sz. közigazgatási rendelet. (1938. november 18.) Bars-Hont vm. alisp. ir, SOA, Nitra. A Winkler Ödön ezredes, járásparancsnok aláírásával kiadott rendelkezés értelmében „a járás területén idegen nyelvű cégtáblákat, orvosi és egyéb címtáblákat 24 órán belül el kell távolítani, és a cég- és címjelző táblákat kizárólag csak magyar nyelven lehet az uccákon a házakra elhelyezni. Kivételt képeznek Varsány és Csank községek... ahol a magyar mellett a szlovák nyelven is kitehetők, de ez esetben a magyar nyelvű feliratnak mindég első helyen és feltűnő betűkkel kell feltüntetve lenni.... A községekben lévő eddigi kétnyelvű uccatáblák [sic!] eltávolítandók, s helyettük ezentúl az utcák csak magyar nyelven jelöltessenek meg." A nyelvhasználatot illető panaszok miatt a belügyminiszter — Jaross sürgetésére — körrendeletben tiltotta meg ezt és a hasonló túlkapásokat, fegyelmi eljárást is kilátásba helyezve. (Hivatali nyelvhasználat a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken. Szám nélküli sokszorosított másolat, Bars-Hont vm. alisp. ir, SOA, Nitra, 12.323/1939. Szlovák nyelvhasználat a postahivatalokban. 18.283/1939. MOL. K-28. 61. tétel) Megjegyzendő, hogy a túlkapások korántsem korlátozódtak a közigazgatás területére: Serédi hercegprímás 1939. április 27-én Teleki Pálhoz írt levelében határozott hangon tiltakozott az ellen, hogy egyes főispánok, sőt olykor főszolgabírók is nyomást gyakoroltak a papságra az iskolai hitoktatás, némelykor pedig még a templomi igehirdetés magyar nyelvűvé tétele érdekében. (EPL. Serédi 2820/1939.) Hozzáteendő mindehhez, hogy a kifogásolt eljárás az 1938. november 22-én kiadott kultuszminiszteri irányelveknek (Hivatalos Közlöny, 1938. 22. 427-429), de tételes jogszabályoknak is ellene mondott (133.200/1939. VKM. A visszacsatolt felvidéki területek oktatásügyeinek az anyaországi iskolarendszerre való áttérése tb. Uo, 1939. 9. 125-136.) 151 „A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek lakosságának a közelmúltban visszaállított magyar közigazgatás iránti tisztelete és bizalma helyreállításához feltétlenül szükséges, hogy a Felvidék lakossága és a közhatalmat gyakorló közigazgatási hatóságok között megfelelő összhang alakuljon ki." A rendelet a továbbiakban a "felmerült panaszok" miatt a 7810/1924. betartására és „fokozott türelemre, megértésre és előzékenységre" hív fel. (5635/1939. Bm. A visszacsatolt Felvidéken szolgálatot teljesítő tisztviselőknek a felekkel szemben követendő magatartása tb. Az Országos Társadalombiztosító Intézet 1939. szeptember hó 29-ére összehívott Elnökségi Ülésének tárgysorozata és iratai. MOL P-1240. 88. cs. V/3. Megjegyzendő, hogy — a rendelet sorszámából kiindulva — valószínűsíthetően a rendeletet nem a minisztérium valamelyik alsóbb osztálya, hanem a Keresztes-Fischer közvetlen irányítása alá tartozó Elnöki Osztály adta ki.) 152 A Magyarországon elharapódzott címkórságra egyáltalán nem csak a felvidékiek figyeltek föl — ám jellemző módon a területvisszacsatolás után szaporodtak meg a magyar sajtóban — s különösen a polgári sajtóban - az ezt kritizáló írások. Az ismert társadalomtudós, Weis István egyenesen így fogalmazott: „A magyarság szempontjából értéktelen egyes felvidéki urak... olyan társadalmi és modorbeli igényekkel léptek fel a visszacsatolás óta, melyek nemcsak érdemtelenségük miatt nem illették meg őket, hanem az elmúlt húsz év alatt teljesen ismeretlenek voltak a Felvidéken." Igaz, ehhez cikke végén hozzáfűzi: „A visszacsatolt Felvidék példát ad arra, hogy hogyan kell úri lelkiséggel az úri sallangokról lemondani anélkül, hogy a nemzeti értékek csorbát szenvednének." (Weis István: A magyarság úri mivolta. Magyar Szemle, 1940. március, 172-176. Előzménye: Miles Zoltán: Címkórság. Uo, 1939. március, 239-244.). Imrédy lapja, az Egyedül Vagyunk 1940. elején vitát is indított a kérdésről, aminek bevezetőjét maga a volt miniszterelnök fogalmazta meg („Válaszfalak". Két hozzászólás egy Imrédy-beszédhez. Egyedül Vagyunk, 1940. január, 1-2.)
