Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 589 járásban szerzett tapasztalatok alapján az élelmiszer-segélyt nem közvetlenül a szociális megbízottak osztották szét, hanem a jelentkezők utalványt kaptak, amelyet a kijelölt boltokban válthattak be. A Központi Iroda utasítása külön kitért arra, hogy az utalványok átadásakor „a szociális megbízott néhány meleg szóval adjon kifejezést az anyaországiak testvéri szeretetének, a visszacsatolás felett érzett örömének" is.12 2 A kezdeti, előzetesen összeállított listák alapján történő élelmiszer- és tüzelőanyag-osztást a városokban és a legtöbb járásban néhány hét után felváltották a környezettanulmányok alapján juttatott segélyek.12 3 Ezek felvételéhez a szociális megbízottak a helyi munkaközösségek segítségét vették igénybe. Am eltérően az anyaországi mintától, a visszacsatolt területeken egy politikai párt, az Egyesült Magyar Párt is kiemelkedő szerephez jutott a véleményezések során. Részben a budapesti direktíváknak, részben a hosszú időre visszatekintő együttélésnek köszönhetően ez a közreműködés azonban a nemzetiségi ellentéteket nem hogy nem szította, hanem sok esetben a katonai közigazgatás türelmetlenségével szemben csillapítólag hatott. A segélyek kiosztása folyamán megfigyelhető volt, hogy a döntési pozíciókban lévő közellátási és (kisebb részben) a szociális megbízottak elsősorban a magyar megsegítési elveket igyekeztek érvényre juttatni. így a készpénzes segélyezést, ahol csak lehetséges volt, kerülték, s helyette természetbeni segítséget adtak.124 Ezt részben a mesterségesen alacsonyan tartott árak miatti áruhiány is indokolta, ám a legfőbb ok mégsem ez volt. A korábban kialakult magyar gyakorlat ugyanis, melyet számos elméleti szakmunka is alátámasztott, a szegényt, mint valami nemcsak szociálisan elesett, de többé-kevésbé megbízhatatlan, nemcsak anyagi segítségre, de szellemi gyámkodásra, legalábbis gondnokolásra szoruló társadalmi lényt tekintette.12 5 Ez az elképzelés sok esetben indokolatlan volt az anyaországban is, de a Felvidéken, ahol a megsegítésre szorulók nem hosszabb ideje pauperizálódott rétegekből kerültek ki, hanem többnyire korábban viszonylag magas életnívóval rendelkező, önhibájukon kívül és átmenetileg nehéz helyzetbe került családok voltak, az érintettekből nagyon komoly ellenérzést váltott ki.12 6 A természetbeni segélyeken felül a közellátásban a Honvédség is résztvett, mozgókonyhák felállításával; ezeket később a polgári közigazgatás is tovább üzemeltette.12 7 Szintén a katonai alakulatok vállalták — úgy tűnik, a szociális meg-Mindennek némileg ellentmond Mechtild testvér (civil nevén Kun Margit - Mona Ilona SSS. szíves felvilágosítása) jelentése. (A „Magyar a Magyarért" Mozgalomban dolgozó testvérek hivatalos jelentéseiből, im.) 122 Egy ilyen, egy hétre szóló utalványra négytagú, ellátatlan családnak 2 kg lisztet, 70 dkg szalonnát, 25 dkg zsírt, 25 dkg cukrot és 30 dkg sót szolgálattak ki. (Magyar a Magyarért. A Felvidékért. im. 43.) 123 A Magyar a Magyarért akció két havi működésének mérlege. Felvidéki Újság, 1939. január 3. 124 Pohl Sándor: Kassa város szociálpolitikája. In: Az 1941. évi munkásúgyi előadássorozat. Szerk: Solymár György. Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség kiadványai, Π. Budapest, 1941. 7-20. 125 Részletesebb kifejtését ld.: Hámori Péter: Az Egri (Magyar) Norma im. 258-262. 126 Salkház Sára levele. Técső, 1940. [január?!. SzTT. Lvt., 1265/89. 127 Komárom vármegye alispánjának féléves jelentése, im; Száznyolcvan ínségest lát el élelemmel a királyhelmeci népkonyha. Zemplén, 1939. március 23; A vármegye által átvett lévai népkonyha befejezte működését. Bars, 1939. május 14.
