Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
574 HÁMORI PÉTER A megindított felderítő tevékenység nagyrészt igazolta az aggályokat. A jelentések3 1 java része politikai megmozdulásokkal foglalkozott — azon belül is főleg a kommunista szervezetek és a csehszlovákiai (magyar) szociáldemokrata pártnak a főiskolás fiatalságra tett hatását és határozott revízióellenes állásfoglalását3 2 elemezte, gyakran antiszemita felhangokkal, — a szociális kérdésekre pedig kevés fényt vetettek. Az azonban egyértelműen nyilvánvaló lett a komáromi tárgyalások idejére, hogy a dél-szlovákiai területek gazdasága a szétesés képét mutatja: a tőke pánikszerűen menekült, gyárak sora állt le, ahonnan mindenekelőtt a magyar munkásokat küldték el.3 3 A munkanélküliség a mezőgazdaságban is jelentősnek volt mondható, és a nyári munkák dacára emelkedést mutatott, amire korábban még nem volt példa.3 4 A Magyar a Magyarért Mozgalom kezdetei Szembesülve a Felvidéken várható szociális problémákkal, 1938. október δέη a Miniszterelnökség épületében értekezletet tartottak, ahol egy nagyszabású társadalompolitikai akció terveit vázolták föl.35 A Magyar a Magyarért Mozgalom névre keresztelt3 6 akció megszületésénél többen is bábáskodtak. Kovrig Béla, a Miniszterelnökség frissen megszervezett y Társadalompolitikai Osztályának vezetője, ismert társadalombiztosítási, szociálpolitikai szakember, egyben Imrédy bizalmasa és Kádár Levente, a Belügyminisztérium osztályfőnöke az elméleti szasorolására szorítkozott az 1910-es iparstatisztika alapján(!) M. Gy: A Felvidék visszacsatolásának gazdasági problémái. Magyar Munkás Szemle, 1938. IX. 5-10. 31 Külügy- és belügyminiszteri átiratok a csehszlovák belső helyzetről, 1938. MOL K-28. 59, 60, 66. tételek. A jelentések többségének ismeretanyaga egyébként nem haladta meg egy átlag újságolvasó szintjét. 32 Egyes szociáldemokrata és kommunista szervezetek csakugyan rendeztek a köztársaság mellett szimpátia-tüntetéseket. Jó példa erre a Csehszlovákiai Népszava választási plakátjának néhány sora: Magyarországon a magyar munkás és paraszt még ma is nincstelen, jogtalan, oktalan pária!... Nem, nem, soha nem lesz a magyar munkás, földmíves és dolgozó kis polgár [sic!] hálátlan a köztársasághoz! Dehogy is kívánja vissza a régi úri betyár világot!". Az Ostravában megjelenő (kommunista irányítású) Magyar Nap is tüntetésekre hívott fel a revízió ellen (Idézi: Szarka László: A szlovákiai baloldal a müncheni válság idején. In: Anschluss - München. Tudományos tanácskozás, 1988. szeptember 1-2. Politikai Főiskola Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék, Budapest, 1988. 163.) Magyarországon nem csekély felháborodást okozott az is, hogy 1938. tavaszi választásokon a felvidéki magyar szociáldemokraták az Egyesült Magyar Párt ellenében indultak, nem egy esetben éles sajtópolémiába is keveredve azzal. (A magyar falu nem veszi be az egységespárti maszlagot! Csehszlovákiai Népszava, 1938. május 31. Matula Tivadar és Esterházy gróf. Uo, június 5; Egységesék már egészen nagyzási hóbortba estek. Uo.) 33 Sürgős intézkedéseket kért az Egyesült Párt a délszlovákiai mezőgazdaság érdekében. Prágai Magyar Hírlap, 1938. október 1; A szlovák kormány radikális intézkedésekkel igyekszik a közgazdasági életen segíteni. Uo, október 13.) Az idegen nemzetiségű munkások elbocsátása egyébként a Bécsi Döntés után is napirenden voit, s korántsem csak a határ szlovák oldalán („Senzácie" mad'arského rozhlasu. Slovák, 1939. május 17.) 34 A magyar falvak robotosainak... Csehszlovákiai Népszava, 1938. június 19. 35 Magyary Zoltánné Techert Margit: Női munka a „Magyar a Magyarért" mozgalomban. Magyar Női Szemle, 1939. január-február, 6-9. 36 A Miniszterelnökség V, Társadalompolitikai Osztályának fennmaradt iratai (MOL. K-29.) arról tanúskodnak, hogy az ötletadó Kovrig Béla volt. Alföldy Alajos visszaemlékezése szerint — 1992. június 2. — viszont Imrédyné kész névvel érkezett.
