Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533

566 mogatását, akkor a tények logikája arra kényszeríti őt, hogy e gyengeség következményeit levonja, s szerzeményeit erejének szintjére hozza. A háború, mely az igazságtalanságok helyrehozataláért folyt, szükségszerűen teremtette meg a független és szabad Lengyelországot. De ebből az új államból a bolsevik expanzió elleni bástyát akartak csinálni, s helyettesíteni vele a francia-orosz szövetséget, ezért eltűrték azokat a lengyel törekvéseket, amelyek nem csupán a lengyel nép, hanem a lengyel birodalom helyreállítására is irányultak, s nem akadályozták kellő mértékben a lengyel sovinizmust. Lengyelország mértéktelen megnövekedése a környező államok — Litvánia, Csehszlovákia, Oroszország, Németország — ellenségeskedését hozta magával, s ez veszély esetén megnyilvánulhat. Különösen Németországot és Oroszországot keserítette el a lengyel helyzet, amely a két ország közötti megegyezést készíti elő. S ha egy lengyel - bolsevik konfliktusban az antant a lengyelek, Németország pedig a bolsevikok oldalára áll, akkor a német-orosz közeledés Franciaország kárára valósulhat meg, s Franciaország lengyel politikája ellen fog irányulni. Ennek ellensúlyozására Franciaország csak akkor biztosíthatja a békét, ha egyezségre jut a németekkel, s közben győzelme gyümölcseit sem veszíti el. S mivel az elzászi és a lotaringiai kérdést már rendezték, Franciaországnak az az érdeke, hogy ne akadályozza a kibékülést Németországgal. A francia-német-orosz közeledés hasznos lehet mindhárom országnak és a békét biztosítaná Európában. Ε közeledés megóvná Franciaországot attól, hogy egyedül maradjon, s érintetlenül hagyná a francia-orosz szövetséget. A másik megoldás az előbbinek az ellenkezője, s ebben az esetben Lengyelországot fel kell készíteni egy összecsapásra. Ehhez biztosítani kell a szükséges védelmi eszközöket, muníciót, ruhát, technikai szakembereket, katonai tanácsadókat. A bolsevizmus ellen pedig harcolni kell aktívan: nem szabad lepaktálni vele, nem kaphat háborúhoz szükséges eszközöket, s nem szabad kereskedni vele. Figyelni kell a Németországgal való kapcsolatát is, hogy a németek se küldhessenek fegyvert, muníciót. Tudomásul kell venni, hogy Nagy-Lengyelország fenntartása újabb áldozatokat követel. S félmegoldások, mint Wrangel esetében, nem jöhetnek szóba, mert a lengyelek bátorításához ez is elég lenne, de a győzelemhez nem. S ez még nem minden. Módosítani kell a lengyel-orosz viszonyt, s ebben a keretben fel kell hagyni az orosz nemzeti érzést sértő politikával, nehogy a bolsevizmus a nemzeti ügy bajnoka lehessen. Lengyelországnak elég egy kérlelhetetlen ellenség, Németország, s nem kell idevinni még az oroszokat is. Lengyelország azonban nem kompromittálhatja Franciaország érdekeit, épp elég az, hogy a francia-német megbékélést a Németországgal szembeni lengyel törekvések akadályozzák. Franciaország pedig nem vállalhatja magára véglegesen a lengyelek védelmét, jóllehet ez az ország a franciák vére árán született meg, s még kijáratot is kapott a tengerhez. Ezért ha a szovjet rezsim összeomlik, s egy másik, egy nemzeti Oroszország születik, nagyon veszélyes lenne, ha ez az Oroszország is a bolsevikok lengyelellenes politikájának folytatására kényszerülne, mert érdekei ebben az esetben Németországhoz közelítenék. S a nemzeti Oroszország és Németország szövetsége Franciaország nélkül politikai szörnyűséget hozna létre. S ez bekövetkezhet, ha Párizs a lengyelek minden törekvését támogatja. A tanulmány szerzője ezért a döntéshozók figyelmébe ajánlja, hogy egy szoros francia-lengyel-orosz szövetséget köny-