Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 557 rand azt kérte, hogy a feltételek elfogadásáról szóló nyilatkozat szerepeljen az elismerési kérelemben.11 4 Június 31-én Sztruve táviratot kapott, miszerint Giersz, a párizsi orosz diplomáciai testület doyenje tegye meg a kívánt deklarációt Millerand-nak. A Wrangelnek szóló elismerés Franciaországban és külföldön meglepetést okozott. Lord Curzon magához kérette Fleuriau londoni francia ügyvivőt, hogy kifejezze neki kormánya meglepetését, kérve, hogy erősítse meg vagy cáfolja a sajtójelentéseket.11 5 A választ Millerand augusztus 16-i levele hozta.11 6 A francia miniszterelnök tiltakozott azon feltételezés ellen, hogy Párizs közönyös lenne a súlyos angol-francia viszony iránt, és Wrangel miatt meg akarná szakítani a két ország kapcsolatát. S hogy a brit kormány megnyugtathassa a parlamentet és a közvéleményt, Millerand felhatalmazza Fleuriau-t annak kijelentésére, hogy az elismerés nem jelenti francia csapatok küldését Oroszországba, s Párizs éppúgy, mint a brit kormány az általános béke helyreállítását akarja. Wrangel, a környezete és a párizsi orosz körök nagy politikai sikernek tartották az elismerést, s örömmel nyugtázták azt is, hogy az amerikai kormány jegyzékben tiltakozott egy általános, a bolsevikok esetleges elismerésével végződő konferencia ellen, s ezáltal Franciaországot kiemelte a politikai elszigeteltségéből.117 Ha az augusztus 10-i francia lépés meglepetést, sőt konfliktust okozott elsősorban Párizs és London kapcsolatában, akkor miért volt erre szükség? A francia kormány Wrangel katonai sikereivel és belpolitikai konszolidációjával magyarázta, s azzal, hogy biztosítékot kapott egy demokratikus adminisztráció működtetéséről, s a korábbi adósságok elismeréséről.118 Hovi szerint ez jelzés értékű volt Angliának, melyben Párizs egy önálló politikát körvonalazott. Szerepet kapott a gazdasági érdek is, a már említett adósságelismerés. S nem választható el a lengyelszovjet háborútól sem, hiszen a Krímből ellensúlyozni lehetett a Vórös Hadsereget. Hogenhuis-Séliverstoff azt is felveti, hogy Párizs talán zálognak tekintette a Fekete-tenger partvidékét egy jövőbeni rendezéshez, s egy olyan délorosz állam létrehozása is felmerült, amely a Donyec-medencét is magában foglalja. Mindketten kiemelik, hogy Lengyelországhoz és Romániához hasonlóan Wrangel is a cordon sanitaire részét képezte, s támogatásával nem Oroszországot akarták helyreállítani, hanem a versailles-i Európa szerkezetét védték.119 Úgy tűnik, e megállapításokhoz nehéz bármit is hozzátenni. A részletek azonban mégis árnyalhatják e képet, s a források esetleg érdemi megállapítással is gazdagíthatják az előbbieket. A részletekbe azért is érdemes belemenni, mert az összefoglaló munkált Wrangelt általában epizódjelenségként említik. Pedig a déloroszországi kísérlet 114 Mémoires du Général Wrangel: 226. MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 241. 21 juillet 1920. Ministre de la Guerre pour le commandant Etievant, Sebastopol. 115 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 241. 11 août 1920. N° 642. Az elismerés Rómában is sajtótéma volt. Az olasz lapok az angol-francia nézetkülönbségeket emelték ki, de az angolokkal szimpatizáltak. MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 241. 11 août 1920. Rome, 13 août 1920. N° 1675. Barrère aláírással. 116 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 242. ff.3-5. 117 Mémoires du Général Wrangel: 239. MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 242. Paris, 16-17 août 1920. ff.21-24. Rapport N° 1324. 118 SHM Série Ab vol. 34. Escadre de la Méditerrannée Orientale. 11 août 1920. 119 Horn: 43-44. Hogenhuis-Seliverstoff: 176-177.
