Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 535 A galíciai kérdésnél súlyosabb konfliktus körvonalazódott Varsó és Moszkva között. Egy csendes háború már 1919 februárjában elkezdődött Fehér-Oroszország nyugati részén és a lengyel-litván határon. Ez összefüggésben volt a Balti- és a Fekete-tenger közti térségben található német erők kivonásával, amelyeknek meg kellett kerülniük a szövetségesek által 1919. február 16-án Lengyelország köré húzott s a németek által 20-án elfogadott demarkációs vonalat.5 A kiürített térségbe aztán a szovjetek és a lengyelek egyaránt benyomultak. Az utóbbiak részéről ennek preventív jellege is volt, mivel a lengyel kommunista vezetők itt gyülekeztek, hogy szovjet katonai segítséggel lépjenek be Lengyelországba. Ε határmenti harcok ugyanakkor megerősítették a lengyel politikai vezetést abban, hogy Németország és Oroszország között csak egy nagy Lengyelország életképes. S hogy milyen legyen, és főleg a keleti határok hol húzódjanak, megoszlottak a vélemények. Dmowski és a nemzeti demokraták egy centralizált nemzetállamot akartak, ahol a lengyelek aránya nem esik 60% alá, s a nem lengyel etnikum is erős lengyel hatásnak van kitéve. Dmowski Lengyelországa így Kelet-Galíciát, Volhiniát, Nyugat-Belorussziát foglalta magába, egészen Minszkig és Vityebszkig. Litvániából nem akart önálló államot, hanem a lengyel állam keretében kapott volna autonómiát. A nemzeti demokraták nem törekedtek az 1772-es határok visszaállítására. A lengyel túlsúlyt pedig úgy tervezték fenntartani, hogy a fehéroroszok 20 éven belül ellengyelesednek annak köszönhetően, hogy az itt élő lakosság nemzeti tudata alacsony, s így a lengyelek aránya akár 75% vagy 80%-ra is emelkedhet.6 A másik oldalt a föderalista elképzelések7 jelentették, ahol a minimális cél legalább egy lengyel-litván egyesülés volt. A legmerészebbek lengyel, litván, fehérorosz, ukrán együttműködést akartak, sőt a balti államokat is szívesen látták volna ebben a társulásban. A federalisták táborába tartozott a lengyel-litván hagyományokon felnőtt Pilsudski is — Vilno közelében született —, aki egy lengyel-ukrán föderációról álmodott, amelyhez Fehér-Oroszország és Litvánia is csatlakozik. Hazája biztonsága érdekében Oroszországot az etnikai orosz területekre akarta viszszaszorítani. Szimpátiával figyelte emellett az egykori cári birodalom peremterületeinek függetlenségi törekvéseit, s távolabbi céljai között szerepelt egy olyan blokk létrehozása a Baltikum és a Fekete-tenger között, amely képes ellensúlyozni 5 1919 elején az a veszély fenyegetett, hogy a német hadvezetés gyakorlatilag elfoglalja a még meg sem szilárdult Lengyelországot. Mindenekelőtt Pozent akarták, az Oroszországból érkező német erők pedig, ha lengyel területen vonulnak haza, gyakorlatilag elfoglalják az országot. Foch ezért húzott egy demarkációs vonalat Lengyelország köré, amelyet a német csapatoknak nem volt szabad átlépniük, a vonalon belül tartózkodóknak pedig haladéktalanul el kellett hagyniuk a területet. Ε vonal főbb pontjai: Gross-Neudorf-Schubin-Exin-Samotschin-Kolmar-Czarnikau-Biala-Birnbaum-Bentschen-Wollstein-Lissa-Rawitsch. Ε vonal a határokat megállapító békeszerződésig érvényes. Benoist-Méchin: Histoire de l'armée allemande 1918-1937, Robert Laffont, Paris 1984.181-182. 6 Kelet-Poroszországról az volt a véleménye, hogy se a lengyelekhez, se a németekhez ne tartozzon, hanem alkosson egy szabad köztársaságot, amelyet vámhatárok nem választanak el Lengyelországtól, s ez lengyel bevándorlást tett volna lehetővé e nem igazán népes területre. A végeredmény pedig egy Lengyelországgal való egyesülés lett volna. Champonnois, Suzanne - Drweski, Bruno: La nation polonaise: deux orientation: R. Dmowski - J. Pilsudski, Centre d'étude des civilisations de l'Europe centrale et du sud-est, Cahier N° 2. INALCO, Paris 1984 avril, 46-47. 7 Az elképzelés hívei között szocialisták, populisták, konzervatívok vagy pártonkívüli értelmiségiek egyaránt megtalálhatók. Megemlíthető Paderewski, aki még a háború alatt Lengyel Egyesült Államokról írt House ezredesnek. Ehhez Lengyelország mellett Litvánia, Polézia (ma Ukrajnához tartozó terület) és Galícia tartozott volna.
