Századok – 2001

KRÓNIKA - Szent István arcai (Balogh Piroska) II/530

KRÓNIKA SZENT ISTVÁN ARCAI Beszámoló a Szent István és kora címmel Székesfehérváron megrendezett tudományos konferenciáról „Rendeljük, hogy a Szent Király ünnepét minden esztendőben, ha csak va­lami nagy nehéz ügynek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehér­várott tartozunk megülni". Ε II. Endre király dekrétumából, közismertebb nevén az Aranybullából kiemelt szavak díszítik a székesfehérvári Városháza tanácster­mének falait. Ε szavak alatt, e szavak jegyében gyűlt össze a Magyar Történelmi Társulat és számos érdeklődő 2000. szeptember 23-án, hogy meghallgassa a Szent István és kora című tudományos konferencia előadóit. Nem pusztán ünnepi alkalom volt ez a magyar történettudomány művelői számára: komoly tétje volt a konferenciának. 1988-ban az ugyanitt, Székesfehér­váron megrendezett Szent István emlékülés záró mondata Kovács Péter művé­szettörténeti előadásának végszava volt. így hangzott: „Kíváncsian várjuk, meg­születik-e a kor új, tartalmas Szent István-képe?" Ε végszó mögött pedig nemcsak ikonográfiái aggodalmak rejtőztek. Szinte jelképes egybeesés, hogy ugyanekkor, Szent István halálának 950. évfordulóján jelent meg egy reprint válogatás. A vá­logatás alapja az 1938-ban napvilágot látott Emlékkönyv Szent István király ha­lálának kilencszázadik évfordulóján háromkötetes reprezentatív kiadvány volt, mely annak idején Serédi Jusztinián bíboros szerkesztésében látott napvilágot. A három kötet ötven tanulmánya a két világháború közötti történésznemzedék Szent István-képét sűríti. Részint publicisztikai, politikai ízű mellékzöngéktől nem mentes tanulmányok ezek, melyek a szent istváni állameszme tanának, a magyar nagyhatalom reprezentációjának képviselőjeként mutatják Szent Istvánt. Az ef­fajta megnyilvánulásokban, akárcsak Aba Nóvák Vilmosnak szintén a székesfe­hérvári Városházán látható Szent Jobb-freskóin, a Szent István-portré körvonalai halványak, elmosódottak - annál élesebbek viszont az 1930-as évek politikai éle­tének kontúrjai. Ám e kötetekben olyan tanulmányokra is bukkanhat az olvasó (Moravcsik Gyula, Balogh József, Ember Győző, Váczy Péter és néhányak neve alatt), melyek pontos, példamutatóan tudományos hevülettel kortársak és hajdan­volt történeti korok Szent István-képét vetítik színesen szeme elé. 1988-ban a székesfehérvári konferencia résztvevői, ha a közvetlen politizá­lást, netán az „I. István vagy Szent István?" kérdést megkerülni kívánták, vagy a filológiai hagyományhoz nyúltak vissza (pl. Gerics József), vagy jobb híján a Szent István-kultusz történetével vagy a szentkorona-tannal foglalkoztak, némi aktualizáló mellékízzel. Szent István alakja inkább figyelmeztetésként, semmint megidézettként lehetett itt jelen. Most, 2000 őszén tehát valóban tétje volt a Magyar Történelmi Társulat rendezvényének: akar-e a magyar történettudomány egy ezredév távlatából mar­káns Szent István-portrét körvonalazni, s ha igen, milyen vonásokkal?

Next

/
Oldalképek
Tartalom