Századok – 2001
FOLYÓIRATSZEMLE - Webb; Diana: Szt. Jakab Toscanában a pistoiai Opera di San Jacopo és a Compostella-i zarándoklatok II/526
FOLYÓIRATSZEMLE 527 veszi górcső alá, hanem, s ebben áll újdonsága, a zarándokoknak juttatott alamizsnák összegét, megoszlását elemzi az 1359-1478 közötti időszakban. Vizsgálatai korábbi tanulmányokra alapozódnak, elsősorban Rosalia Manno Tolu kutatásaira, aki csak általánosságban szólt az alamizsnaosztást rögzítő registrumokról. A szerző először röviden bemutatja Pistoia szerepét a zarándoklatokban, miként vált az 1140-es évektől az Eszak-Itáliából Compostellába igyekvő zarándokok egyik kedvelt állomásává az eredetileg Szt. Zénónak ajánlott templom. A kegyhellyé válás egyik fontos mozzanata volt, hogy az 1140-es években Atto püspök egy darabot megszerzett Szt. Jakab relikviáiból, kápolnát alapított, s meghatározta a szent itteni officiumát. Ugyanakkor röviden azt is bemutatja, milyen hatással volt Pistoia életére a régióért és a városért folytatott politikai csatározás Milánó és Firenze között. Eme, más tekintetben Itália történetében sem jelentéktelen harcnak számos neves képviselője beírta magát Pistoia történetébe, mint pl. a Cancellieri család, Uguccione della Faggiuola, Castruccio Castracani da Lucca. Végül a 14. század második felére Firenze uralma alá került a város. A szerző a továbbiakban a Pistoiaban megfordult zarándokoknak juttatott alamizsnát rögzítő mű, az Opera bejegyzéseit vizsgálja. Az első szempont a bejegyzések pontossága, rendszeressége. Ebben a tekintetben azt állapítja meg, hogy 1340 előtt töredékesek a bejegyzések. Ezután kissé rendszerezettebbek, megjelenik a kiadott alamizsnák külön regisztrációja (uscite). Az alamizsna juttatásának elsődleges célja a zarándok megsegítése, de e mellett megtalálható még a szegények, éhezők segélyezése, sőt a házasságkötés támogatása is. A zarándokok támogatása általában valamelyik nagyobb egyházi ünnephez kapcsolódott, külön esemény volt az induló zarándokok gyertya-adománya, amely sokszor külön is bekerült a bejegyzésekbe a nevek mellett. A segélyezésnek külső támogatói is akadtak, 1363-ban a Cancellieri-k nagy ellenfele Bartolomei dei Bartolomeo di Ninciguerra de Panciatichi 300 aranyforintot juttatott e célra, rokona Corrado de messer Andrea pedig 2000 ezüstöt. A továbbiakban a szerző a registrum belső tartalmát vizsgálja. Elsőként a Pistoiaban megfordult zarándokok számát állapítja meg. Az öszszes itt megfordult zarándok száma természetesen nem egyenlő mértékben oszlik meg az egyes évek között. 1359 és 1478 között igen hullámzóan alakult a zarándokok száma. Az első évek lassú emelkedése után 1362-ben és 1367-ben is visszaesés tapasztalható. Az 1380-as években aztán lassú növekedés indult meg, a legjobb évben, 1385-ben 142 zarándok fordult meg Pistoiaban. Az 1390-es évek elején visszaesés, majd a dekád végén és az 1400-as évek elején újabb jelentős emelkedés tapasztalható. Az 1407. év alatt találhatók a 756-os regiszter bejegyzései, ezután 1417-ig nincs bejegyzés. 1418 után lassú csökkenés jellemző, időszakos emelkedésekkel (1430, 1435, 1436, 1446), különösen 1424 után. 1418 azonban más tekintetben is korszakhatár. Ezt követően ugyanis sokkal szabályosabbak a bejegyzések. Elkülönítik a városiakat, a contado-t és az „idegeneket", azaz származási-települési különbségtételt alkalmaznak. Ez a regiszter azonban később pontatlanná válik (754-es regiszter), különösen 1449-től sok az üres folt, szó szerint. Egyre több a kettős vagy hibás bejegyzés. A vizsgálat további része a bejegyzés módjait vizsgálja. Elsőként azt, hogy kiket és hogyan regisztrált az Opera. A probléma ugyanis az, hogy számos zarándokról lehet tudni, akiket az egyébként nevet, kereszt- és esetenként becenevet, ill. lakhelyet/származást rögzítő regiszter nem említ. A számokat természetesen az is befolyásolja, hogy egy-egy megnevezett zarándok sokszor nem egyedül érkezett, útitársait már viszont nem, vagy csak általánosságban jegyezte fel a regiszter. Mindezek alapján 1359 és 1478 között több mint 3100 zarándokkal számol a szerző. Az is érdekes kérdés, hogy a zarándokok milyen úticéllal keresték fel Pistoiat. Döntő többségük, 98%, Compostellába igyekezett, de kedvelt úticél volt Róma, a Szentföld, ill. a vienne-i Szt. Antal is. Ennél nehezebb a zarándokok származásának, lakhelyének feltérképezése. A bejegyzések sokszor szűkszavúak, pontatlanok, esetenként csak becenevek utalnak a származásra. 1380-ban például csak a nem pistoiaiaknál jegyezték fel származásukat. A bejegyzések alapján, származást tekintve 5 kategóriát állít fel a szerző, ezt ábrázolja az I. Táblázat (p. 218.). Ezek: „Ismeretlen", „Város" (Pistoia), „Contado", „Régió", „Egyéb". A contado ez esetben elsősorban Pistoia egyházmegye területét jelenti, Toscana északi részének kivételével a terület minden más részét. Az északi rész, Firenze, Prato és Bologna és annak contado-ja alkotja a régiót. A táblázat azt mutatja, hogy a két vizsgált időszak (1359-1406 és 1406-1478) közül az utóbbiban jelentősen előretört a contado aránya, kb. oly mértékben, mint ahogy Pistoia város aránya csökkent, ill. ahogy az egyéb kategória is veszített arányából. A II. Táblázat előre kiválasztott években mutatja be a Pistoia és környéke lakosságából származó zarándokok számának megoszlását Pistoia város, contado és régió bontásban. A III. Táblázat az egyéb származásúak te-