Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Susarin; V. P.: Rannyij etap etnyicseszkoj isztorii Vengrov (Ism.: Font Márta) II/506
506 TÖRTÉNETI IRODALOM séget. Az országon transzeurópai útvonal haladt át, külföldiek jöttek hazánkba, s magyarok jelentek meg Európa-szerte. A defenzív külpolitika pedig sikerrel védte meg az állam szuverenitását. A kötet függelékében a 10-11. század uralkodóit, az Árpádok genealógiáját, szakirodalmi tájékoztatót, majd egy részletes személy- és helynévmutatót találunk (165-181. ο.). A kötetben két térkép is szerepel: az egyik az István-kori vármegyéket és várispánságokat, a másik pedig a László-kori egyházszervezetet mutatja be. Az olvasóban felmerülhet, hogy miért kellett ilyen terjedelmes ismertetést nyújtanunk egy alig több mint másfélszáz oldalas munkáról. Ezt véleményünk szerint lényegében a hazai történetírás közelmúltjával lehet magyarázni. Ismeretes, hogy 1977-ben jelent meg Györffy György nagyszabású monográfiája az államalapító királyról (István király és müve), majd ugyanő foglalta össze all. század történetét a „tízkötetes" Magyarország-történetben is. A generációk e tárgyú közgondolkodását meghatározó kutató monumentális tablóját azonban — részleteit tekintve — az elmúlt közel negyedszázadban számos kritika érte, s a korszak történetét sok vonatkozásában (elsősorban éppen Kristó Gyula, valamint Bolla Ilona, Gerics József, de más történészeink kutatásai alapján is) ma már egészen másképp látjuk. Hogy másokat ne említsünk, megdőlni látszik a vármegyék eredetéről, az istváni államszervező harcokról, a főhatalmi jelvények eredetéről, s általában a korai társadalmunk történetéről felállított Györffy-féle tételek többsége (persze, számos eredménye, hogy itt csak az egyházszervezésről, vagy az államalapító korának okleveles gyakorlatáról kifejtetteket említsük, maradandónak bizonyult). Az első keresztény század históriájának számos kérdését — mint már többször szóltunk róla — éppen a recenzeált kötet szerzője helyezte új megvilágításba, az analízist a szintézissel kiválóan vegyítő ábrázolásmódja pedig e korlátozott terjedelmű, de a szakmonográfiák tanulmányozóinál bizonyosan szélesebb olvasóközönséghez eljutó munkájában is nagyszerű bevezetést nyújt a korszak históriájába. Éppen az imént kifejtettek értelmében hiányoljuk a kötetből egy részletes annotált bibliográfia szerepeltetését (hogy a szerző nem idegenkedik ettől a megoldástól, arról éppen már említett Osiris-tankönyve tanúskodik, így a kiváló, szép kivitelezésű Magyar századok-sorozat szerkesztési elveit okolhatjuk ezért). Ismertetésünkben többek között ezért tüntettük fel olykor nevesítve a Kristó Gyula által megfogalmazott mondatok mögött álló történészi megnyilvánulásokat, hogy érzékeltessük: a Magyar Millennium évére készülő, az első ezredforduló körüli évtizedek történetét bemutató szakmunkák új megközelítései mögött már jórészt az 1970-1990-es évek intenzív hazai kutatásai rejlenek. Thoroczkay Gábor Susarin, V. P. RANNYIJ ETAP ETNYICSESZKOJ ISZTORII VENGROV Problemü etnyicseszkogo szamoszoznanyija A MAGYAROK ETNIKAI TÖRTENETÉNEK KORAI SZAKASZA Az etnikai öntudat kérdései Moszkva, Rosszpen, 1997. 510 o. Vlagyimir Susarin neve kevésbé ismert a magyar történészek körében, hiszen munkáit néhány kivételtől eltekintve orosz nyelven publikálta, az orosz nyelven értő olvasóközönségnek szánta. Magyar szemmel figyelve munkásságát mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy Oroszországban a középkori magyar történelemnek nemigen volt hozzá mérhető ismerője. 1999. október 20-a óta valóban múlt időt kell használnunk, ha a szerzőről beszélünk. 75 évesen, hosszú betegség után távozott közülünk. Akik ismerték személyesen, azt is tudták, hogy a magyar kultúra valóságos nagyköveteként tette a dolgát: a kutatás, fordítás mellett tanítványokat nevelt, szervezte az oroszországi hungarológiát, fel-felbukkant Budapesten szakmai kapcsolatokat ápolva. A moszkvai környezetben hitelesen képviselte a magyar tudomány álláspontját, hiszen nyelvtudása folytán sokkal közelebb került hozzá, mint a Szlavisztikai és Balkanisztikai Kutatóintézetben dolgozó, nem hungarológus kollégái. Álláspontja mellett, amely a források alapos ismeretén nyugodott, mindig következetesen kitartott (pl. Erdély középkori történetének megítélésében), akkor is, ha egzisztenciális hátrányokat szenvedett miatta. A magyar történelem népszerűsítéséért és a magyar tudományos eredmények hiteles képviseletéért nagyon sok köszönettel tartozunk neki. A szóban forgó kötet utolsó nagyobb munkája volt.
