Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - MaCartney; Carlile Aylner: Studies on Early Hungarián and Pontic History (Ism.: Veszprémy László) II/496
496 TÖRTÉNETI IRODALOM erdélyi Gyulának a Bizáncban történt megkeresztelkedése óta jelen volt a Kárpát-medence keleti területein, egyfajta hanyatlásnak indul, bár tudjuk azt, hogy a középkori Magyarországon egészen az 1215-ös IV Lateráni zsinat rendelkezéseiig voltak bizánci stílusú kolostorok, tehát a magyar királyok erőszakkal nem fordultak a görög papok, szerzetesek ellen. A VI. fejezet Szent István király halálától Szent László királyságának idején történt első szentté avatásokig mutatja be Magyarország történetét, azt, hogy a kereszténység minden nehézség ellenére hogyan erősödött meg, hogyan lett az egész magyar nép vallása. A szentté avatások egyértelművé tették azt, hogy a magyarság nem műveletlen, barbár nép, akiket még a keresztény hit felé kell fordítani, hanem a keresztény Európa része. Ez a keresztény Európa abban az időben nem csak a latin kereszténységet jelentette, hanem a Bizánci Birodalmat is. Szent László figyelme elsősorban természetesen Nyugat-Európa felé fordult, azonban nem állt meg Bizánc határainál. Az is bizonyítja ezt, hogy Szent László király leánya, Piroska, a bizánci császár felesége lett, igaz, hogy már Kálmán király politikájának köszönhetően, aki folytatta nagybátyja külpolitikai elképzeléseit. A munka VII. fejezete, amely mint említettük, még inkább Szent Istvánhoz kapcsolható, Szent László leánya, Szent Piroska bizánci sírversével fejeződik be. Ez a szép sírvers keretbe foglalja nem csak az utolsó fejezetet, hanem az egész könyvet is. A rövid utószó is ezt érzékelteti, amely befejezi Bozsóky Pál Gerőnek ezt a jelentős könyvét. A könyv tartalma tudományos és pontos, sajnos a könyv térképei és illusztrációi nem állnak ilyen magas szinten, de ez természetesen nem a szerző hibája. A térképek általában kicsik, nehezen olvashatók, az illusztrációként használt képek jók ugyan, de az, hogy honnan valók, nincsen pontosan megadva. Ez pedig nagy kár, mert több kép is szerepel olyan munkákból, amelyet jó lenne pontosan megismerni. Sajnos nem tartalmaz a könyv hely-, név-, és tárgymutatót, pedig az nagyon hasznos lenne a munka tanulmányozásához. Azonban ezek a formai hiányok nem vonnak le Bozsóky Pál Gerő hiánypótló könyvének értékéből, amelyről még egyszer elmondhatjuk, hogy nagyon színvonalas és tudományos. Terplán Zoltán Macartney, Carlile Aylmer STUDIES ON EARLY HUNGARIAN AND PONTIC HISTORY. Kiad. Lóránt Czigány és László Péter Aldershot, Brookfield, Vermont, Singapore és Sydney, Variorum Collected Studies Series. Ashgate Variorum, 1999. Xliii + 628 o. TANULMÁNYOK A KORAI MAGYAR ÉS PONTUSI TÖRTÉNELEMRŐL Macartney (1895-1978) nemcsak az angolszász, hanem a magyar historiográfiának is kiemelkedő alakja. Közép-Európával az I. világháborút követő években, 1919-21 között jegyezte el magát mindörökre, szerezte meg nyelvismeretét, köztük a magyarét. Először mint újságíró, majd különféle diplomáciai posztokon (Bécs, Genf, London) és tudományos intézetekben (Oxford, Edinburgh) gyarapította ismereteit és eközben próbált hatást gyakorolni, különösen a II. világháború alatt és az azt megelőző években a brit külpolitikára. Fő művei e térség modern kori történelmével foglalkoznak „National States and Minorities" (London, 1934), „October Fifteenth: History of Modern Hungary, 1929-1945" (Edinburgh, 1957, 1993: Teleki Pál miniszterelnöksége, 1939-1941, részleges magyar fordításban), „The Habsburg Empire, 1790-1918" (London, 1968) stb. Magyarország iránti szimpátiája, magyar etnikai problémák iránti fogékonysága életében széles ismertséget biztosított neki a magyarok között, mégis a magyar középkorral foglalkozó írásai, talán mert modern koros történésznek tartották, mind Magyarországon mind Európában mindmáig elfeledettek maradtak. Páratlan helyi tapasztalatai alapján ismerte fel, hogy a Közép-Európa megértéséhez a térség középkori történelmének és forrásainak alapos ismerete is szükséges. A népnevek 900-ban vagy éppen 1200 körüli első említései változatlan aktualitással és politikai jelentőséggel bírnak a 20. század közepén is. Az I. világháború után létrejött új államok szinte mindmáig az egymással versengő "ki érkezett ide elsőként?" szellemében élnek.
