Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
456 PÁLOSFALVI TAMÁS letkezett. Még abban is jogosan kételkedhetünk, hogy az oklevélben kikötött 62 ezer forintot tényleg kifizették-e neki, bár a Cillei-krónika azt állítja, hogy a pénzt hárman adták össze: Vitovec, a sógora, Sigmund von Weispriach és a leendő veje, Johann von Montfort, és Ciliéi özvegye ezzel a summával távozott Raguzába.156 A dokumentum mindenesetre pontosan jelzi Vitovec ekkori ambícióit, amelyek a jogosan az özvegy kezén lévő jószágoktól a királyra háramlott birtokokon keresztül egészen Zágráb városáig terjedtek. Különösen tanulságos az utóbbi esete, hiszen Zágrábhoz Katalin asszonynak semmi köze sem volt, és a Cilleieknek is csak annyi, hogy valamikor kapitányt állítottak az élére, de az jog szerint sohasem volt az övék. Nem véletlenül hangsúlyozták a csázmai kanonokok, hogy a Vitovec által megpecsételtetett oklevelek súlyosan sértették a király, Mátyás jogait. A cseh vezér láthatóan rendkívül tágan értelmezte a Frigyestől korábban kapott felhatalmazást, és a megszerzendő jószágok körét a lehető legszélesebbre szabta. Nyilván úgy gondolta, hogy minél többet tud a zavaros időkben hatalmába keríteni, annál jobb pozícióból tud majd alkudozni, akár Mátyás, akár Frigyes kerekedik végül felül. Ha most azt akarjuk megállapítani, hogy Vitovec akciója a már bekövetkezett foglalásokat volt hivatva legitimálni, vagy csak ezután foglalta el a szóban forgó birtokokat, nehéz helyzetbe kerülünk. Ehhez ugyanis az egyes jószágok részletes birtoklástörténetét kellene ismernünk, ettől pedig igen messze vagyunk. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy mindkét állítás igaz. Zágráb esetében láttuk, hogy a várost már V László Vitovec védelmére bízta, s rendelkezését Szilágyi Mihály, majd maga Mátyás is megerősítette.157 Vitovec 1460. májusában biztosan itt tartózkodik.15 8 Várasd, ugyanúgy adománybirtok lévén, mint a zagorjei várak, Ciliéi halálával elméletileg a királyra háramlott, gyakorlatban a benne álló várral együtt Brankovics Katalin kezén maradt,15 9 s legkésőbb 1460. júliusára Vitovec hatalmába került.160 Csáktornya és Sztrigó vétel címén illette a Cilleieket, s V László Ulrik özvegyének kötötte le élethossziglan jövedelmeik felét. Katalin asszony azonban Mihály maidburgi grófnak adta el e jövedelmeket, ezért Mátyás Lamberger Frigyest és Jánost utasította azok visszafoglalására. A királyi mandátum sajnos csak egy 17. századi, dátum nélküli másolatban maradt ránk, de bizonyos jelekből úgy tűnik, hogy 1462. májusában keletkezhetett.161 A két várat, illetve jövedelmeiket Lamberger Frigyes Vitéz János váradi püspök segítségével váltotta vissza, s a király zálogul a kezükön hagyta.162 Úgy tűnik tehát, hogy ez a két vár egyáltalán nem került Vitovec birtokába. Vinicát, amely Brankovics Katalin hitbéréhez tartozott, talán már 1461. májusa előtt elfoglalta Vitovec, s 156 Kronen Chronik 154. 157 L. a 99. jegyzetet. 158 DF 256181. 159 Itt datál 1458. máj. 9-én (LK. VI. (1928) 139.) és máj. 21-én (uo.). 160 DF 231437. 161 DL 15794. Az oklevélből kiderül, hogy Brankovics Katalin nincs már az országban, ráadásul az alábbi szavak: „inter alia sine scitu et voluntate nostra et contra regni legem ac consuetudinem externi et alienigene hominis manus in bona nostra illicite intromisit" egyértelműen a Vitoveccel kötött „adásvételre" vonatkoznak. Mivel az oklevél országgyűlésen keletkezett, adódik az 1462. májusi datálás. 162 DL 15945.
