Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
454 PÁLOSFALVI TAMÁS Alig két héttel Vitovec rangemelése előtt, 1460. március 10-én azonban III. Frigyes megegyezett Brankovics Katalinnal: az özvegy megígérte, hogy Szent János napjáig átadja a császárnak Medwe, Rakonok, Kővár, illetve Kis- és Nagykemlék várakat, a Szamoborra vonatkozó jogát, valamint Szentgyörgy, Csáktornya, Sztrigó várak és Varasd város és vár bevételeinek felét, melyek a hitbére fejében járnak neki.148 Mindezek fejében a császár fizet Katalin asszonynak 28.000 aranyforintot, átadja neki a (krajnai) Adelsberg várát, valamint birtokában hagyja a Zala megyei Turent.149 A dolog érdekessége, hogy Frigyes védelmet ígért az özvegynek azokkal szemben, akik az átadandó birtokokra és jövedelmekre ugyancsak igényt formálhatnak, köztük Mihály maidburgi gróf és Vitovec János ellen. Mint láttuk, Mihály gróf Ciliéi Ulrik rendelkezése nyomán formálhatott igényt a csáktornyai uradalomra, Vitovecet azonban maga a császár hatalmazta föl a volt Ciliéi birtokok kiváltására. Vajon arról volt szó, hogy Frigyes meggondolta magát, és mégis inkább maga akarta kiváltani a várakat? Tekintetbe véve, hogy a császárnak Vitovec nélkül esélye sem lett volna az egykori (magyarországi) Cillei-uradalmak tényleges megszerzésére, a magyarázatot alighanem másutt kell keresnünk. Brankovics Katalin nyilván nem tudott a Vitovecnek adott felhatalmazásról, és reménytelen helyzetében Frigyes révén próbált bosszút állni néhai urának hálátlanná vált zsoldosvezérén, abban reménykedve, hogy így megfoszthatja őt az örökség legzsírosabb részétől. Frigyes a maga részéről pontosan tudta, hogy az özveggyel kötött megállapodásnak csak Vitovec lesz képes érvényt szerezni, aki ekkor már (a Szentkorona mellett) a császár egyetlen ütőkártyája volt Mátyással szemben, s így azt kell feltételeznünk, hogy az egész szerződés csak színjáték volt. A császár viszonylag csekély összeg ellenében jogcímet biztosított vezérének Katalin asszony kisemmizéséhez, s a Vitovec elleni védelem kilátásba helyezése csupán az özvegy megnyugtatását szolgálta. Ε hipotézist látszik alátámasztani az a tény, hogy tíz nappal a megállapodás után Frigyes arra utasította az özvegyet, hogy Medvevárat a kijelölt időpontig Vitovecnek adja át.150 Valószínű, hogy az özvegy hamarosan maga is gyanút fogott, hiszen a megállapodást nem hajtották végre, legalábbis nincs nyoma, hogy a kijelölt várak és jövedelmek átadása ekkor megtörtént volna. A probléma sajnos éppen az, hogy a legkritikusabb esztendőkben nem tudjuk nyomon követni az egyes várak sorsát, s így csak a végeredményt tudjuk többkevesebb biztonsággal rekonstruálni. A feladvány első látásra teljesen világos, hiszen kezünkben van Brankovics Katalin 1461. május 8-án Zágrábban kiállított oklevele, amelynek értelmében a fivére, István szerb despota nevében is eljárva valamennyi nevezett birtokát, bármilyen jogcímen illetik őt, 62 ezer forintért eladja Vitovec János szlavón bánnak, valamint Weispriach-i Zsigmondnak és Boldizsárnak.151 A szóban forgó birtokok azonosak azokkal, amelyeket több mint egy 148 Ezekről a jövedelmekről nincs szó abban az 1454. évi oklevélben, amelyben Ciliéi Frigyes és Ulrik grófok a hitbér címén Brankovics Katalinnak járó birtokokat lekötötték (DL 37630.). Csáktornya és Sztrigó jövedelmeinek felét V László kötötte le Brankovics Katalinnak élethossziglan, aki azokat továbbadta Michael von Maidburg-nak (Dl 15794.). Valószínű tehát, hogy a többi jövedelmet is még V László hagyta Ciliéi özvegyének a kezén. 149 DL 15435. 150 Birk: Urkunden-Auszüge 52. (394. sz.) 151 DL 33809. A Weispriach fivérekre 1. Heinig·. Kaiser Friedrich 222-224.
