Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 449 Az óvatosság érthető volt, és bárki kezdeményezte is e politikát, dicséretre méltó bölcsességgel járt el. A török veszély ugyanis a nándorfehérvári diadal nyomán sem múlt el, sőt 1458 tavaszán-nyarán ismét fölerősödött, amikor a törökök, kihasználva a Brankovics deszpota halála nyomán támadt zavart, elfoglalták Szerbia maradék részét, és ismét Nándorfehévárt fenyegették.11 4 Mivel Giskra és vele együtt a felvidék jelentős része a lengyel trónkövetelőhöz szított, s a koronát bitorló Frigyes császár ellenségességével is számolni kellett, a fiatal Mátyás csöppet sem volt irigylésre méltó helyzetben. A legnagyobb veszély délen fenyegetett, ahová Mátyás a nagybátyját, Szilágyi kormányzót küldte, imígyen távolítva el az udvarból. Talán véletlen, de az óvatos politikának Szilágyi távozása után vége szakadt. A király már július végén leváltotta Garai nádort (aki joggal reklamálta a szegedi egyezmény végrehajtását),115 Erdélybe pedig a feltétlenül Hunyadi-barát Rozgonyi Sebestyént küldte vajdának, amivel nyilván sértette Újlaki érzékenységét. Nehéz elvetni a feltételezést, hogy Mátyás a júniusi országgyűlés nyomán túlbecsülte a köznemesség és a klérus erejét, s ezért szakított a kezdeti mérsékelt politikával. Hogy a fordulat mögött Vitéz János állt,116 esetleg az új nádor, Ország Mihály, vagy más, egyelőre nem lehet eldönteni, az mindenesetre súlyos következményekkel járt. A törökök ellen készülő Mátyásnak egyelőre sikerült kibékítenie nagybátyját, aki visszatért a szorongatott déli végekre. 1458. szeptember elején maga a király is Szegedre ment,11 7 és a nagy veszélyre való tekintettel a bárói bandériumok mellett a nemességet is fegyverbe szólította Péterváradra, ahol ráadásul keresztesek is gyülekeztek.11 8 A péterváradi táborban megjelent Vitovec János bán is a szlavóniai nemesek élén,11 9 s a jelek szerint a királyi seregben (ha nem is a király közvetlen környezetében) maradt Mátyás nándorfehérvári, majd temesvári tartózkodása idején. Katonai szempontból a tapasztalt zsoldosvezér támogatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett, bár tényleges tevékenységéről a törökök elleni hadműveletekben egyelőre nem került elő adat. Korábbi vezér-társa, Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjel, háromszáz lovasával útban a királyi táborba, még Szlavóniában megütközött egy a tartományt fosztogató nagyobb török kontingenssel, s vereséget szenvedve kénytelen volt az egyik várába húzódni. Később azonban ő is csatlakozott uralkodójához.120 Október 8-án aztán a király némiképp váratlanul lefogatta Szilágyi Mihályt.12 1 Ennek okaként általában azt szokták felhozni, hogy a volt kormányzó 114 Rázsó Gyula: Hunyadi Mátyás török politikája. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk: Rázsó Gyula és V Molnár László. Bp. 1990 180. 115 Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Bp. 1998 218. (A vonatkozó rész Kubinyi András munkája.) 116 Maga Szilágyi a jelek szerint Vitézt okolta eltávolításáért. Fraknói: Mátyás 92. 117 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Bearbeitet von Ε Zimmermann, C. Werner, G. Müller, G. Gündisch. I-VII. Hermannstadt, Bukarest 1892-1991. — a továbbiakban: ZW — VI. 28. 118 MDE I. 38. 119 MDE I. 38: etiam e aviato in campo tutti i nobili di Schiavonia et Magnifico Pan janus (!)" (1458 okt. 9.) 120 MDE. I. 37. 121 ZW VI. 31.
