Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
430 PÁLOSFALVI TAMÁS tibus dictorum latronum et predonum defendere non valentes), (Ciliéi) Frigyes és Ulrik grófokhoz és bánokhoz fordultak, és alázatosan kérték őket, hogy Matkó bán és a helyi nemesség segítségével kegyeskedjenek megszabadítani a grebeni gonosztevőktől Szlavóniát, amely áldatlan tevékenységüknek köszönhetően már csaknem teljesen elpusztult. Frigyes és Ulrik grófok természetesen jóindulattal fogadták a kérést, szívükben az együttérzés lángja lobbant, és Erzsébet királyné parancsára azonnal a szlavóniai nemesség segítségére küldték kapitányukat, Vitovec Jánost, felszerelve minden, az ostromhoz szükséges eszközzel. Vitovec aztán télidőben tíz héten át szorongatta a szörnyű bűneik tudatában keményen védekező latrokat, de végül győzött az igazság, a várat Vitovec elfoglalta, a király nevében birtokba vette, és Szlavóniába visszatért a béke. A történet kétségtelenül szépen van megkomponálva, kerek egészet alkot, s a felületes olvasót könnyen megtévesztheti. A figyelmes kutató szívében azonban hamarosan fészket rak a gyanú. Először is, a rablókról, akik egész Szlavóniát a végromlás peremére sodorták, semmi közelebbit nem tudunk meg, s ugyanezt állapíthatjuk meg a gonosztetteikről és az áldozataikról is. Az oklevél bőséges szóáradata mögül egyetlen konkrét vád sem bukkan elő.2 Rengeteg gonosztevőnek kellett tábort ütnie Greben várában ahhoz, hogy az egész tartományt huzamosabb ideig rettegésben tudják tartani. Ε rablók közül mégis csupán egyet neveznek néven, Dombai Jánost,3 és az ő további sorsáról sem esik szó. Aligha hihető, hogy a mégoly tekintélyes Dombai4 néhány tucat familiárisnál többet tudott volna toborozni. A büntetés, furcsa módon, csupán azokat sújtotta, akik az állítólagos rablókat beengedték a várukba (facientes et consencientes pari pena forent puniendi, ahogy az ítélet indoklása megfogalmazta), vagyis a Grebenieket. Nem kevésbé különös, hogy a kor bőséges okleveles anyagában a jelen oklevélen kívül egyetlen olyan adat sem maradt fönn, amelyet kapcsolatba lehetne hozni a Grebenben fészkelő rablók és „házigazdáik" oly sok szenvedést okozó tevékenységével. 2 Kísértetiesen hasonló vádakkal találkozunk Ciliéi Hermann szlavón bán 1433. május 10-én Kaproncán kelt ítéletlevelében. Itt is azt olvassuk, hogy a „Körös megyei nemesség egyeteme" tett panaszt Zsigmond király előtt „super dwersis iniuriis, dampnis, violenciis, hominum interfeccionibus, spoliacionibus ac indebitis possessionum occupacionibus", amelyeket Prodavizi ÖrJög Miklós követett el. Ebben az esetben azonban pontosan néven nevezik az elkövetett bűnöket (megvakítás tüzes vassal, csonkítás, gyilkosság) és elszenvedőiket, akiknek képviselői tanúként meg is jelennek a körösi nemesek gyűlésén, amelyet a bán az (1430-33. évi) dekrétum értelmében hívott össze. Ciliéi Hermann ráadásul az összegyűlt nemesek közreműködésével, az átírt királyi parancsra hivatkozva hozza meg jószágvesztést elrendelő ítéletét. Prodavizi tehát konkrét bűnökért, szabályos bírói eljárás során jutott a jószágvesztés sorsára. Az ítéletre egyébként Zsigmond király később is mint törvényes eljárás során született döntésre utalt. Az ítélet következtében került Ciliéi Hermann kezére Szentgyörgyvár, amelyet Zsigmond parancsára később kénytelen volt átadni Tallóci Matkónak. DL 12497.; DF 231190. Valami nem lehetett egészen rendben az Ördög családdal, mert pölöskei Ördög Miklóstól (a fenti Miklós fiától) azért kobozza el Mátyás Pölöske várát (a többi jószágával együtt), mert perbeli ellenfelét, kisbudai Budai Balázst nemesember létére a saját házában előbb megcsonkította, majd megölte. De ebben az esetben is konkrét személy ellen elkövetett konkrét bűncselekmény az ítélet alapja. A zichy és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vasonkeő. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. I-XII. Pest, Bp. 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) X. 443. 3 Az oklevélben szereplő Dombai János a Győr nembeli, Somogy megyében birtokos Dombai család tagja. 4 A család birtokaira lásd Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-III., V Bp. 1890-1913. II. 669.
