Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
KARÁSZI SÁNDOR BÁN ÉS UTÓDAI 403 IV Béla kísérlete elődei adományainak érvénytelenítésére mindazonáltal kevés kézzel fogható eredményt hozott, hacsak az általa keltett súlyos politikai feszültséget nem tekintjük annak. Ennek tudható be, hogy a király még a tatárjárás előtt kénytelen volt meghátrálni, s felhagyni az akciókkal. Jellemző e tekintetben, hogy a II. Andrástól „igaz szolgálat" fejében elnyert adományok visszavételére vonatkozó forrásaink egyúttal azt is elárulják: utóbb maga Béla volt az, aki a visszavételt esetenként újabb adománnyal érvénytelenítette, vagy legalább mértékének eredeti szigorát mérsékelte.158 Ez a változás a király politikájában sajátos módon már a birtokvisszavételek 1239. évi leállítása előtt tetten érhető, hiszen egyik 1237. évi oklevele megjegyzi: II. András adományának megújítására Osl ispán esetében azért került sor, mert „nem akarjuk őt, amiként az nem is lenne illő, szolgálatai érdemeitől megfosztani" (nolentes ipsum, sicut nec decet, suorum serviciorum defraudari mert/is).15 9 A „Siralmas ének" előbbiekben idézett szakasza alapján okkal gondolhatunk arra, hogy az Aranybullának az adománybirtokosok érdekeit visszhangzó 17. cikkelyében szereplő „igaz szolgálat" kifejezés alatt épp úgy a királyi hadjáratokban szerzett érdemeket kell értenünk, mint ahogy Rogerius is ezek felemlegetésével érzékelteti a nemesek álláspontját. Az ilyen érdemeknek különleges jelentőséget tulajdonító közfelfogás — és annak a királyi hatalom által történő elfogadása — a 13. század későbbi évtizedeiből származó forrásainkban is tükröződik. Az 1267. évi decretum például az örökös nélkül elhalt nemesek birtokainak sorsát a királyi tanács döntésétől tette függővé, kivéve, ha a nemes hadjárat során halt meg, ez esetben ugyanis javai minden további eljárás mellőzésével a rokonoknak jutottak, vagy azoknak, akikre még életében hagyta.16 0 IV Bélának a korábbi birtokadományok felülvizsgálatára vállakozó utódai szintén tekintettel voltak erre a felfogásra. IV László az 1279. évi tétényi országos gyűlést16 1 használta fel saját, gyermekkorában tett adományainak átrostálására. Az ezzel kapcsolatos egyik oklevél úgy fogalmaz, hogy kiskorúsága idején a király „némely jeles érdemeket szerzőknek és más kérelmezőknek" adományozott birtokokat (quibusdam bene merentibus aliisque petentibus possessiones donasse-TTZZÍS),162 s ezek közül vesz most vissza némelyeket. Bár az oklevél kifejezetten nem említi, mégis kétségtelennek látszik: a korábbi adományok sorsa 1279-ben azon fordult meg, hogy az adományos a , jeles érdemszerzők" avagy a „más kérelmezők" csoportjába tartozott-e; előbbi esetben az adomány megerősítése, az utóbbiban — hacsak persze, más szempont nem merült fel — a visszavonása volt várható. A felülvizsgálattal összefüggő mindhárom ismert esetben a korábbi adomány megerősítésével zárult a vizsgálat, s jellemző módon kétszer katonai érde-158 1239: CDES II. 33.; 1240: CDES II. 54., 55.; 1243: CD IV/1. 273.; 1245: ÁÚO VII. 192.; 1250: RA 1/2. 277-281. 159 1 23 7: ÁÚO VII. 54. 160 1267: 6. és 9. tc-k. (Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery Imre. Bp. 1927. 54-55.). 161 A gyűlésre 1. S. Kiss Erzsébet: A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica XXXIX. Szeged 1971. 35-39. 162 1279: RA II/2-3. 245.
