Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
400 ZSOLDOS ATTILA bálta növelni a királyi kézre történő visszaháramlás eseteinek gyakoriságát, akik igényt formálhattak elhalt rokonuk uralkodói adományból származó birtokaira.136 IV Béla feleségének, Mária királynénak az egyik oklevele ugyanakkor arra enged következtetni, hogy az uralkodó — mint az oklevél írja — „ésszerű ok" (causa racionabilis) fennállása esetén mégiscsak visszavonhatta korábbi adományát.137 A kérdés mármost az, mi számított ilyen „ésszerű ok"-nak. Közéjük sorolható mindenekelőtt a hűtlenség (infidelitas) esete, illetve minden olyan politikai jellegű konfliktus az uralkodó és az adományos között, amit a király annak tartott.13 8 A dolog természetéből adódóan a hűtlenné vált alattvalóiktól elvett birtokokat az uralkodók rendszerint továbbadományozták megbízható — pontosabban fogalmazva: az idő szerint éppen megbízhatónak tartott — híveiknek. Az ilyen esetekben nem számított ritkaságnak, hogy az adománylevél narratioja az adományos érdemei mellett azokról a körülményekről is beszámolnak, amelyek a korábbi birtokos hűtlenségét igazolják. így történt ez 1263-ban, amikor IV Béla Győr nembéli Óvári Konrádot fosztotta meg birtokaitól, s azokat Aba nembéli Lőrinc asztalnokmesternek juttatta, majd fia, István herceg kérésére visszaadta Konrádnak javait, s Lőrincet a locsmándi ispánsággal kárpótolta. Béla király oklevele139 épp úgy megemlíti a Konrádnak felrótt bűnöket, mint Lőrinc szolgálatait.14 0 Ugyanezt tapasztaljuk IV László azon adománya esetében, amellyel a Csák nembéli Máté nádor által kivégzett egykori soproni várnagy (ιcastellanus, parcravius), Péter Dág nevű birtokát adta Osl nembéli Péter fia Dénesnek: az oklevél előbb beszámol Péter bűneiről — Sopron várát átadta a cseh királynak; több, a királyhoz hű soproni polgárt (cívis) megölt —, majd előadja Péter fia Dénes érdemeit is.141 Ugyanezzel a jelenséggel számos más alkalommal is találkozhatunk.14 2 Ha a narratio valóban azt a célt szolgálná, hogy megörökítse az adományos érdemeit, akkor szükségtelen lenne a hűtlenné vált korábbi birtokos bűneinek részlezető előadása. Felmerülhet ugyan, hogy a hűtlen és a hű alattvaló tetteinek párhuzamba állítása egyfajta stiláris eszköz volt, mely az utóbbi érdemeinek még kedvezőbb megvilágításba helyezését szolgálta, csakhogy ehhez elegendő lett volna a hűtlenség tényének puszta megemlítése is. Sokkal inkább gondolhatunk arra, hogy az efféle narratiok kettőssége valójában arra volt hivatott, hogy bizonyítsa: mind a birtok elvétele, mind újbóli eladományozása alapos indokkal történt. Ha az érdemszerző szolgálatok teljesítésére valamely belső konfliktus során került sor, akkor azok megörökítése sem garantálta feltétlenül, hogy az adományos 136 Décréta Colomanni regis I. 20. - Závodszky Levente·. A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Függelék: A törvények szövege. Bp. 1904. 186. 137 1259: CDCr Y 149. 138 L. pl. 1229: HO VIII. 25-26.; 1268: RA II/2-3. 36-37.; 1270: Budapest történetének okleveles emlékei I. (1148-1301). Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp. 1936. 114-115.; 1276: CD V/3. 511-512. (vö. 1273: CDCr VI. 21.); 1278: ÁÚO IV 96-98.; 1279: HO I. 73-74., stb. 139 A második adományról van szó, vö. Zsoldos Attila·. A szent király szabadjai. Fejezetek a váijobbágyság történetéből. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.) Bp. 1999. 86. 140 1 263: ÁÚO VIII. 50-51. 141 1279: ÁÚO IX. 223-224. 142 L. pl. 1295: UB II. 296.; 1318: DF 254 779.; 1324: CD Vffl/2. 540-542., AO II. 127-129., stb.
