Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József- Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben II/377

Gerics József - Ladányi Erzsébet HONI NÉPTUDAT KÖZÉP-EURÓPA 11. SZÁZADI TÖRTÉNETI ESEMÉNYEIBEN Érdekes papszentelés volt 1099. június 11-én Esztergomban. Szeraphin érsek ui. ekkor szentelte áldozópappá Hermann diakónust, II. Bracislaus cseh herceg káplánját, bunzlaui prépostot, akit mint választott prágai püspököt a cseh herceg kérésére IV Henrik császár már előbb felruházott a pásztorbottal és a gyűrűvel. Vele egyidőben szentelte Szeraphin áldozópappá a már házasember Cosmast, a történetírót. A szentelést Cosmas előadása szerint a herceg és Kálmán király baráti találkozója előzte meg május 29-én Morvaországban a hluki mezőn, s a cseh herceg itt kérte fel választott püspökének áldozópappá szentelésére az esztergomi érseket (suum electum ... committit ... archiepiscopo ... ordinandum). A Cosmas krónikájában megörökített történet fontos bizonyítéka all. század végén fennállott cseh - magyar politikai, s az ezeknél sokkal szorosabb egyházi és szellemi kapcsolatoknak, és éles világot vet Kálmán és a gregorianizmus viszonyára, legalább a király uralmának elején. Tanulságosak azok a körülmények, amelyek közt a krónikás szerint Hermannt püspökké tették. Püspökké emelését a herceg sógora, Wigbert javasolta, Hermann jó tulajdonságai közül különösen hangsúlyozva azt, „ami a klerikusban az első erény, hogy ti. kiváltképpen tudós (que prima est in clerico virtus, adprime litteratus)". Ellene csak az volt felhozható, hogy jövevény (hospes). Ám a herceg ezt éppen Hermann javára értékelte: „Ha hospes, még nagyobb javára van az egyháznak; atyafisága nem fogja kizsarolni, nem nyomasztja a gyermekeiről való gondoskodás s rokonainak hada sem foszthatja ki, bármije is lesz akárhonnan, az mind jegyeséé és anyjáé lesz, az egyházé". Hermannt azután a herceg rendelkezésére összehívott gyűlésen — a saját akarata ellenére — a papság és a nép dicsérő egyetértésével püspöki utóddá teszik. (Ezzel eleget tettek a kánoni választás VII. Gergely előtti követelményének.) Ezután következett a császári invesztitúra, majd az esztergomi érsek általi áldozópappá szentelés, majd pedig 1100-ban Mainzban a püspökszentelés. Ezt, mivel Prága a mainzi egyháztartományhoz tartozott, az ottani érseknek kellett volna végeznie. Azonban ő, mivel szimonia hírébe keveredett, éppen távol volt székhelyétől. Ezért végül a császár parancsára Róbert faenzai bíboros püspök, Wibert ravennai ellenpápa apocrisiariusa szentelte püspökké, aki történetesen akkor Mainzban tartózkodott.1 Figyelemre méltó, hogy az egyik korábbi herceg püspökségre szánt klerikusának külföldi eredete, hospes mivolta egészen más indulatokat ébresztett. 1 Cosmas 167-171. Pauler 1899. I. 189. Makk 1993. 125