Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány működése (1848 március-április) I/3
28 URBÁN ALADÁR szállhatott hajóra, hogy Pestre utazzon. Mint Kossuthnak írta már idézett levelében: „Biz' én nagy aggodalmak között jöttem le."13 2 Ezt a küldetést Széchenyi is kockázatosnak tartotta. Napjójába ezt jegyezte fel: „Szemere elmegy! Vagy felakasztják vagy rászed bennünket!"13 3 A pesszimista megjegyzés második fele nyilván úgy értendő, hogy Szemere a reá nehezedő nyomás következtében a fővárosban nem az alakulandó kormányt képviseli majd, hanem együttműködik a radikálisokkal. Láttuk, hogy Pulszky beszámolója után Szemerét jól fogadták. A Bizottmány országos bemutatkozására március 27-i kelettel került sor, amikor az Állami Konferencia halogató taktikája miatt Pesten jelentős tüntetés zajlott. A Pozsonyból érkezett nyugtalanító hírek hatására ezt a városi Választmány szervezte, de a demonstráció nem a pozsonyi országgyűlés ellen irányult. A Bizottmány nem volt részese a szervezésnek, de a város izgatott hangulatára hivatkozva újabb fegyverek kiadására kényszerítette Lederert. (Amikor ezt a hírt a MOIB értesítésére hivatkozva Rottenbiller a délutáni népgyűlésen bejelentette, az igen jó hatást gyakorolt a résztvevőkre.) A Bizottmány tehát a közvélemény előtt hasznos intézményként mutatkozott be. Határozott fellépése pedig, amivel március 29-ére virradóra a Promontornál felfedezett lőport lefoglalta, s a fontos helyeken a katonai őrszemek mellé nemzetőröket állított, a főváros lakosságában végleg bizalmat keltett. így állott elő az a helyzet, hogy mindkét Választmány „a ministerium meghatalmazott tagjaihoz" fordult, ha valami gyanúsat észlelt, vagy sürgős intézkedést látott szükségesnek. Gyakorlati volt tehát az együttműködés a „középponti választmány" és a Miniszteri Bizottmány között. Mint a fentiekben láttuk, Rottenbiller, a pesti Választmány elnöke és egyben a nemzetőrség ezredese, magától értetődően hajtotta végre a MOIB utasításait. Nyáry nem fogadta el a megbízást, hogy a Bizottmány tagja legyen, mert nem akart Szemere államtitkára lenni,134 s ez nyilván okozott bizonyos feszültséget a két politikus között. Klauzál és Nyáry, a megyei Választmány alelnöke és elnöke azonban a jelek szerint jól együttműködtek, mint mutatják ezt az április 10-11-i Károly laktanyai események. Ugyanakkor Szemere volt az, aki a MOIB legfontosabb rendeleteit fogalmazta, s a legnagyobb határozottsággal képviselte a testület megbízatását. Mindez azt mutatja, hogy Batthyány kényszerből fakadt rögtönzése szerencsés ötlet volt és bevált. Amikor pedig a Helytartótanács március 31-től nem kívánt foglalkozni a népmozgalmakkal, visszahúzódásával a vidéki hatóságok előtt is megnövelte a Bizottmány tekintélyét. Az alispánoknak és polgármestereknek ugyanis azt kellett tapasztalniuk, hogy a korábbi legfőbb közigazgatási testülethez küldött jelentéseikre a MOIB válaszolt.13 5 A nádor március 29-i levele után a 132 Ld. a 123. jegyzetet. 133 Széchenyi István: Napló. S. a. r. Oltványi Ambrus. Gondolat Kiadó, 1978. 1214. Széchenyi szerint Batthyány Kossuthnak is felajánlotta, hogy ő menjen le a fővárosba. A pesti küldöttségnek márc. 19-én adott válasza után Kossuth legalább olyan népszerűtlen volt, mint Szemere. 134 Pulszky Ferenc - Kossuth Lajoshoz. 1848. márc. 26. Waldapfel, Levelestár I. 157-158. 135 A Helytartótanácshoz intézett és márc. 31. után a MOIB-hoz áttett jelentések külzetére rávezették a tudomásulvételt, vagy intézkedést, s azt, hogy visszaküldendő a Helytartótanácsnak, ahol a közigazgatási osztály 4. kútfőjében helyezték el azokat. Az irat külzetén így megtalálható a MOIB intézkedésének dátuma és annak iktatószáma is.
