Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
316 KUBINYI ANDRÁS belefoglalták. Végül részt vett — négy másik püspökkel együtt — Ulászló szeptember 21-i koronázásában is.7 0 Corvin bukása lehetővé tette az Ernuszt-testvéreknek a Mátyás által apjuktól elkobzott és hercegnek adott birtokai visszaszerzésének megkísérlését. Ez nem volt egyszerű ügy, és hosszabb, a püspök haláláig teljesen le nem zárt akciókat tett szükségessé. Egyelőre csak a besztercebányai bányákat szerezte vissza, ezeket a herceg 1494. december l-jén visszaadta az Ernuszt-testvéreknek.7 1 Zsigmond püspök ekkor már apja székén ült, II. Ulászló 1494. január 30-án — valószínűleg Bakócz Tamás javaslatára — kinevezte kincstartónak.7 2 A röviddel Ernuszt előtt szintén Ferrarában tanult Bakócz és a pécsi püspök szorosan együttműködtek.7 3 Mivel az 1494-95-ös királyi számadáskönyv, az egyetlen teljesen fennmaradt ilyen forrás, Ernuszt Zsigmond hivatali éveiből származik (valószínűleg az ellene emelt sikkasztási vád kivizsgálására alakult bizottság számára másoltak össze különböző számadásokat és összeírásokat egy kötetbe)7 4 a pécsi püspök vált a szakirodalomban legjobban ismert, és legtöbbször emlegetett kincstartóvá. Kincstartói tevékenysége nem tartozik témánkhoz. Egy aspektusát azonban ki kell emelnünk. Mivel a pénzügyigazgatáshoz szakértelem kellett, a kincstárban kialakult egy pénzügyi tisztviselői réteg, amely a familiaritás érvényesülése ellenére általában a hivatalfőnök távozása után is hivatalban maradt. A nagybirtokos Ernuszt azonban a kincstárt kétharmad részben saját birtokkezelő familiárisaiból töltötte fel, közülük többen a pécsi püspök bukása után sem hagyták ott a kincstárat.7 5 Bukása 1496 tavasz végén következett be. Erről — sok más fontos ügyhöz képest szokatlanul részletesen — elbeszélő források is beszámolnak. Bonfini szerint Zsigmond püspök először lemondott önként, a helyére pedig (Vémeri) Zsigmond prépostot állították.7 6 Ezt alátámasztani látszik, hogy Ernuszt utoljára 1496. május 9-én fordul elő kincstartóként, viszont még egy június 11-i királyi oklevélen relátorként fordul elő, de már kincstartói cím nélkül. Két nappal később már Zsigmond leleszi prépost állít ki egy adónyugtát. Püspökünket tehát május 9. és június 11. között váltották le, viszont egyelőre még élvezte a király kegyét.77 Komoly bajba a tavasz-nyár fordulója táján tartott országgyűlésen került, ahol a 71 Schönherr Gyula, Hunyadi Corvin János, Bp. 1894, 213-214. Ugyanakkor a bányákat bérlő Thurzó Jánost is értesítette, hogy ezentúl Ernusztéktól béreljék. Df. 231 900. 72 J. Duldner, Gabriel Polnar, Bischof von Bosnien, in: Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde 24. (1892) 367-368. - A Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy-család története II. k. szerk. Iványi Béla, Bp. 1928, 318. 73 1495-ben a margitszigeti apácák vádolták meg a két püspököt, hogy egymást segítik. Mon-RomEpVespr. i. m. IV k. 41-42. - Közös birtokszerzési akciójuk: Df. 231 955 (1496). 74 Soltész Gyula, Az 1494. és 1495. évi királyi számadáskönyvek művelődéstörténeti vonatkozásai, (Művelődéstörténeti Értekezések 18. sz.) Bp. 1906. - A számadáskönyv beosztására: Kubinyi András, A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig, in: Levéltári Közlemények 28. (1958) 46-49. 75 Kubinyi, A kincstári személyzet i. m. 31, 35. 76 Antonius de Bonfinis, Rerum ungaricarum decades, IV k. edd. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász, Bp. 1941, 472. 77 Kubinyi, Főpapok i. m. 165. Ott azonban az adatokat kissé eltérően értelmeztem. 1496. június 9-én a király 25 sátoralja cigányt bocsátott a már kincstartónak nem nevezett Ernuszt szolgálatára. Koller i. m. IV k. 493.
