Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
ERNUSZT ZSIGMOND PÉCSI PÜSPÖK REJTÉLYES HALÁLA... 311 kanonokot küldte ki a királyi parancs kézbesítésére, aki október 19-én Ernuszt Szentgyörvárának nevezett várában találkozott a címzettel, aki épp egy palotában (azaz nagy teremben) sétált, és átadta a levelet. Ernuszt illő tisztelettel fogadta a királyi parancsot, de közölte, hogy már ez előtt Budára akart utazni, ám betegsége ebben megakadályozta, ez okból azonban semmiképp sem tud a király előtt megjelenni.3 5 Ernuszt azonban később sem jelent meg. II. Lajos ezért 1520. március 6-án — commissio propria domini regis de consilio kancelláriai jelzettel ellátott parancsban — fordult hozzá, amelyben megdorgálja a korábbi rendelkezései be nem tartása miatt, és az egész tanács határozatából (ex deliberatione totius consilii nostri) összes birtokai elkobzása terhe alatt az oklevél kézbesítésétől számított 12. napra magához rendeli. Az ügy ellen Szerecsen Lajos, és a néhai Gyulai János özvegye és utódai ellen folyik. Az uralkodó azt is meghagyta, hogy azonnal szüntesse be a per római folytatását.36 Ez az utolsó oklevél, amelyet az Ernuszt Zsigmond halála és hagyatéka ügyében folytatott per hazai történetéből ismerek. A tragikomédia elvileg újabb felvonáshoz jutott el, úgy tűnik azonban, hogy azt már sohasem játszották el, és az 1530-as évek végi új bemutatása sem sikerült. Nem véletlenül használom a tragikomédia kifejezést: a gyilkosság, sikkasztás és végrendelet-meghamisítás bűntetteinek vádján alapuló pert nevetséges körülmények között halasztgatták, sőt meghozott ítéleteket sem lehetett végrehajtani. Ami növeli a komédiái jelleget, hogy a vádló és a vádlottak ebben a játékban egyaránt részt vettek. Ernuszt, vára nagytermében békésen sétálva — feltehetően nem létező — betegségére hivatkozva nem megy el Budára, noha még kilenc év múlva is életben van. Ez csak egyet jelenthet: valamiért félt a tárgyalástól, feltehetően azonban nem a vádlottaktól. Emlékezzünk vissza: az egész ügyet 1512-1513 táján Werbőczy fellépése mozdította el a holtpontról, aki a korona javára akarta rátenni az Ernuszt-hagyaték egy részére a kezét. Minden jel arra mutat, hogy nagy jogászunknak megint volt szerepe a per sorsa alakításában. Gondoljunk arra is, hogy 1519. október 9. és 1520. március 6. között meghalt az egyik vádlott, Gyulai János, a másik, Szerecsen Lajos, pedig nyilván súlyos beteg volt. (Talán ő lehetett a vádlottak részéről a pápához benyújtott periratban említett csak hordszéken mozgó személy hiszen már 1514. április 2-án is fia, János képviselte beteg apját a nádor és az országbíró előtt.) Az 1521. Szent Erzsébet-napi országgyűlésen újra napirendre került az Ernuszt hagyaték ügye. Az 51-52. t. c-k az elhunyt főpapok hagyatékával foglalkoznak. Az előbbi Bakócz Tamás esztergomi és Frangepán Gergely kalocsai érsekét említi, az utóbbiban (Ernuszt) Zsigmond pécsi, (Szegedi) Lukács zágrábi, (Szatmári) Ferenc győri, (Kálmáncsehi) Domokos és (Thurzó) Zsigmond váradi püspökök testamentumai fordulnak elő. (Megfelejtkezve arról, hogy Kálmáncsehi kalocsai érsekként halt meg.) A törvény szerint ezeket az eseteket át kellene nézni, noha egyes végrendeleti végrehajtók időközben meghaltak. A vagyonuk egy részének azonban meg kellene még lennie, és ezekből — az 51. cikkely alapján — 35 Df. 232 535. 36 Df. 232 542.
