Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301

304 KUBINYI ANDRÁS feltehetően azzal függ össze, hogy az Ernuszt Zsigmondnak egykor lekötelezett Várdait1

2

rövidesen, augusztus elején Batthyány Benedek váltotta fel a kincstartóságban,1

3

aki Gyulai Jánossal nemcsak rokonságban, hanem vele és testvérével üzleti kapcsolatban is állt, ahogy erre alább utalunk. Az ügy 1512-ben új fordulatot vett. Augusztus 4-én ugyanis megjelent a kapornaki konvent előtt Szentandrási Dezső Vince nemes, és Ernuszt János nevében tiltakozást jelentett be. Az időközben elhúnyt Cupi Albert mester pécsi kanonok végrendeletileg Ernuszt Zsigmond pécsi püspök pénzéből 7000 aranyforintot hagyott Ernuszt Jánosra. Noha ezt a végrendeletet a halott kanonok testvérei, Cupi Mihály, Miklós és János nemesek Ernuszt familiárisán, a vitézlő Sitkei Gergelyen keresztül eljuttatták számára, a pénzt Mátyás, a pécsi Szent Bertalantemplom plébánosa, a végrendelet végrehajtója nem adta át. Mivel Ernuszt zarándokútra készül, és más dolgokkal is el van foglalva, a végrendelet ügyét egyelőre a jelen helyzetben hagyja, míg vissza nem tér.1

4 Ez az oklevél az ügyről fennmaradt adatok egyik legfontosabbja. Ebből ugyanis világosan kiderül a néhai püspök vagyonából a sikkasztás. Amennyiben ugyanis a pécsi kanonok úrnál, aki a három sikkasztással vádolt személy közül a legjelentéktelenebb volt, több mint hat évvel Ernuszt Zsigmond halála után még 7000 Ft megvolt készpénzben, akkor Cupi ennél nyilvánvalóan magasabb összeggel részesült az ellopott hagyatékból, társtettesei pedig biztosan még többel. Gondoljunk arra, hogy Gyulai János volt a várnagy, aki a legjobban hozzájuthatott a pénzhez! Ennek ellenére az oklevél tovább növeli a rejtélyeket. Bár nem elképzelhetetlen, de valószínűtlen, hogy egy zarándokút kedvéért Ernuszt szünetelteti annak a hagyatékmaradványnak visszaszerzését, amelynek helyére írásos bizonyítéka is van. Talán a pécsi plébános elleni per veszélyeztette volna — a különben egyelőre ugyancsak a jelek szerint szüneteltetett — nagy hagyatéki per sikerét? Nem tudjuk. Nem sokkal később, legkorábban 1512 végén, de inkább 1513-ban azonban napirendre került a teljes Ernuszt Zsigmond-hagyaték ügye — látszólag érthetetlenül — egy harmadik, kívülálló személy részéről. Nem jelentéktelenebb személyiségről, mint Werbőczy Istvánról van szó, aki ekkor egy pénzügyi tervezetet állított össze a királyi jövedelmek emelésére. Ebben az egyik pont a következő: „Gyulai János atyjafiaival és társaival a főtisztelendő néhai Zsigmond pécsi püspök pénzeiből adhat 60 000 Ft-ot."1

5

(Item Johannes Gywlay cum fratribus suis et sociis suis ex pecuniis reverendissimi condam domini Sigismundi episcopi Quinqueecclesiensis potest dare il. LXM.) Nem tudjuk, hogy hogyan került az ügy szóba, bár teljesen nem zárható ki az a feltevés, hogy az összefügg a Cupi-üggyel. Amennyiben a pécsi kanonok vissza tudott adni (vagy legalább is vissza akart 12

Veress Endre, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221-1864), (Olaszországi Magyar Emlékek III.) Bp. 1941, 68. 13

Dl. 82 318-82 319. 14

Df. 232 320. A kisnemes Csupi-családra: Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, III. k. Bp. 1897, 141. 15

Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Litterae et epistolae originelles (a továbbiakban: LEO) 233. - Az ügyre és keltezésére: Hermann Zsuzsanna, Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig. Werbőczi és a parasztháború, in: Századok 115. (1981) 110-129, különösen: 121-122.