Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251

II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 293 mutat, hogy Béla a megadományozottak hű és igen kiváló szolgálataira tekintette] erősítette meg a birtokokat. Béla — apja megkerülésével — nagyapjához, III. Bélához próbálta csatlakoztatni a maga eljárását: „akarván tisztelni a régiséget (antiquitas), és a nagyapánk által adott és juttatott birtokokat, valamint az állan­dóságot (stabilitas) semmiben sem akarván kisebbíteni, hogy elődeinknek igaz követői legyünk", továbbá mivel úgy ítélte meg, hogy „nem illik az érdemeket a jutalmaktól megfosztani" (mérita non debent defraudare premio), ezért nagyapja adományát jóváhagyta.223 (Ugyanez a gondolat megtalálható Béla egy másik, szin­tén 1230. évi diplomájában: nem illő, hogy a megjutalmazás jogos jótéteményétől a hűség kimutatása megfosztassák" /qwia iusto remunerations beneficio fidelitatis exhibicio non debet defraudari],224 ) Béla 1231-ben apja 1230. évi adományát erő­sítette meg.22 5 Végezetül ugyanebben az évben — tőle szokatlan indoklással — „méltó és nagyobb jutalmazással" (digna etiam remuneratione maiori) Imre király adományát hagyta jóvá.22 G Összesen tehát Béla oklevelei alapján tíz esetben tud­juk megállapítani a felülvizsgálat tárgyát képező adománylevél keltét. (Egy olyan, 1230. évi oklevelünk van Béla királytól, amikor nem derül ki, hogy az általa meg­erősített II. András-oklevél melyik évből való.22 7 ) Érdekes, hogy csupa olyan e­setről van szó, amikor Béla jóváhagyta elődei intézkedését. Ez voltaképpen logikus és elvárható, hiszen azon többi esetben, amikor az általuk tett adományokat Béla visszavette, valószínűleg az adományleveleket is bevonta. így nem tudjuk meg­mondani, hogy amikor birtokokat vett vissza, mikori adományokat érvénytelení­tett. Mindamellett gyanítható, hogy a kétféle eredménnyel járó felülvizsgálat kö­zött nincs számottevő különbség, hiszen amikor elkezdte azt, és kérte az oklevelek bemutatását, még nem tudta, mi lesz a végeredmény. Ez arra enged következtetni, hogy azon oklevelek, amelyeket Béla saját dip­lomájával megerősített, évköreikben aligha különbözhettek azoktól az oklevelek­től, amikor megtekintésük után birtokvisszavétel lett a vizsgálat vége. A tíz közül egy-egy esetben III. Béla, illetve Imre, a többi nyolc alkalommal pedig II. András volt az adománytevő. Ez önmagában arra mutat, hogy Béla a vizsgálatot kiter­jesztette III. Béla idejére is, ami azt sugallja, hogy Béla király nagyapja, III. Béla korában vélte felfedezni a nagyszabású birtokadományok kezdetét. Ez megerősíti azt, amit fentebb megállapítottam arra vonatkozóan, hogy az „új intézkedések" forrásvidéke III. Béla uralkodásának második felében kereshető. Nem mond ennek ellent az sem, hogy Béla király — immár IV Bélaként — 1237-ben akként foglalt állást: abba az állapotba (in eum statum) kívánja visszavezetni az országot, amelyben az előde, Béla király, azaz III. Béla alatt volt.228 Joggal írhatta ezt, hiszen III. Béla időszaka — főleg évtizedek távlatából visszatekintve — a régi, Szent István-i alapvetésen felépülő Magyar Királyság fénykorának tűnt, amelynek alapjait az éppen csak elkezdődött nagy juttatások még valóban nem ásták alá. 223 L. fentebb, 49. jegyzet. 224 HO. VII. 19. (Reg. Arp. 590. szám.) 225 Smic. III. 350. (Reg. Arp. 596. szám.) II. András adományát 1. W XI. 218-219. (Reg. Arp. 467. szám.) 226 L. fentebb, 215. jegyzet. 227 Bgl. I. 123. (Reg. Arp. 593. szám). II. András adományát 1. uo. 459a. szám. 228 Str. I. 322. (Reg. Arp. 626. szám.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom