Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 269 között, amelyekkel tisztelendő emlékű elődeink tisztelendő emlékezete ékeskedik, a többinél kiemelkedőbb és ajánlatosabb a gazdagabban osztogató bőkezűség jobbját (largioris liberalitatis dextera) az ajánlkozó jövevényekre kiterjeszteni, akiknek ittléte hasznos az országnak, és imádkozásuk dicséretes Isten számára".9 0 A lovagrend az ország délkeleti csücskében levő lakatlan Barcaságot nyerte el az uralkodótól, óriási kiterjedésére mutat, hogy „területének nagy részéből alakult ki Brassó vármegye", illetve hogy „Barca föld határai csekély eltéréssel megegyeztek a Szászföldhöz tartozó Brassóvidék 1876-ig fennálló határaival".9 1 Egy, ez évből való másik diploma arengája ezt tartalmazza: „Azok között, akik érdemeik okán gyarapítják bőkezűségünk adományait (dona nostre largitatis), azok szolgálatait akarjuk és tartozunk teljesebb bőkezűséggel (pleniori munificentia) viszonozni (respondere), akik — minthogy jövevények, és semmiben sem tartoznak hozzánk alávetettként — szülőföldjüket és örökségüket elhagyván önként vetették alá magukat uralmunknak".9 2 A megadományozott ez esetben egy Lenguer nevű személy. Ha az arengából nem is tűnt volna ki jövevény volta, bizonyossá teszi ezt az a körülmény, hogy az elnyert javadalomra a királynak és Bertold kalocsai érseknek tett szolgálataiért érdemesült, a juttatást számára maga az érsek kérte, továbbá a Lenguer név szintén viselőjének német (meráni) voltára mutat. Sajátos információt kapunk egy 1211. évi, Bertold választott kalocsai érsek, egyszersmind Dalmácia és Horvátország hercege nevében szóló iratból. II. András az érsekre bízott egy ügyet, amely Gate és Uros pannonhalmi apát között támadt. Az apát egy Sala szigeti föld erőszakos elfoglalásával vádolta Gatcot, aki viszont azt állította, hogy az várföld volt, és ő királyi bőkezűség révén (a regie [!] munificentia) jutott hozzá, amit a nyitrai jobbágyok tanúságával is bizonyított. Végül az uralkodó parancsára a királyi ember jelenlétében azt körülhatárolták, és abba őt beiktatták. Bár a nyitrai jobbágyok tanúságtétele hitelesnek tűnt, de a teljes bizonyosság érdekében az érsek az apátot bizonyításra szólította fel, aki ennek eleget tett, és a Budán elvégzett tüzesvaspróba az apátot igazolta. A birtok határjárása szerint a vitatott föld határos volt a nyitrai várnépek ingatlanával, amelyet a király Gate camerariusnak adományozott,93 vagyis Gate tekintélyes ingatlanhoz jutott Pozsony és Nyitra megye határán, hiszen a várföld mellett egyházi birtokot is szerzett. Gate kamarási (camerarius) tisztsége arra hívja fel a figyelmet, hogy a király 1211-ben egy — vélhetően pénzügyekkel foglalkozó —tisztségviselőjét94 ajándékozta meg, méghozzá a pannonhalmi apátság kárára. (Uros apát 1213 előtt Sala földön levő két falu lerombolása ügyében pozsonyi várjobbágyokkal is perelt, ekkor az alpereseket a király egyetértésével Gertrúd királyné és Bertold kalocsai érsek elé idézte.9 5 Ε per egy másik fázisáról szóló 1214. [!] évi irat szerint az ügyet a király személyesen akarta megítélni, de mivel hadjáratba vonult a Gubatusok ellen, azt a királynéra, Bertold kalocsai érsekre és mindazon főemberre 90 ZW I. 11. (Reg. Arp. 261. szám). 91 Gy. I. 822., 827. 92 Georgias Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: Ε) III/l. 108. (Reg. Arp. 260. szám). 93 CDES. I. 132-133. 94 A pénzügyekre 1. Nógrády Α.: a 22. jegyzetben i. m. 165-166. 95 CDES. I. 140.
