Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
262 KRISTÓ GYULA királyokban és a nagyságos hercegekben a jótétemények méltó ajándékozásait (dignas beneficiorum largiciones), amelyeket híveiknek juttatnak, dicséretekkel ékesítve szerfelett ajánlotta. Tudta ugyanis, hogy a hűség értékes dolog, ugyanakkor helyeselte, hogy a hűség állhatatossága más erényeknél értékesebb, azt méltónak ítélte kiemelkedőbb jutalmazással számba venni" (eminenciori censuit remuneration) β1 A hívek megszerzése és megtartása érdekében itt már újra megjelent a bőkezűség, a klientúra működtetésének pedig kulcskérdése a hűség volt, nem véletlenül hangoztatta ezt András oly nagy nyomatékkal. Baranus dékán András kedvelt emberének számított, s a herceg abban is apja nyomdokába lépett, hogy 1202-ben III. Béla által Baranusnak adományozott földet erősített meg a dékán számára.62 A bőséges adományokra a hívek számának gyarapítása érdekében kész András ezzel kesztyűt dobott bátyjának, amit annak — ha nem akarta elveszteni embereit — fel kellett vennie. Erre intették a keserű tapasztalatok is. 1198-1199-ben három főpapja (a váci, a váradi és a veszprémi püspök), továbbá tulajdon nádora, Mog, valamint Miklós bán és zalai ispán állt át András herceg táborába.63 Imre a kesztyűt oly módon vehette csak fel, ha maga is nagyobb méretű adományokba kezd, és ennek a propaganda szintjén is hangot ad. 1202-ben Benedek vajdának juttatta a III. Béla által a budai egyháztól vásárolt Martonfalvát (Nagymartont, a mai Mattersburgot) Ausztria határán. Arengája változást mutat a megelőző évek királyi okleveleinek visszafogott hangneméhez képest: „A királyi felséget illeti meg, hogy a hívek állhatatosságát, a mindenki hasznáért és az ország tekintélyéért fáradozók érdemeit a méltányosság serpenyőjével mérje meg, és alkalmas időben bőven osztó és gazdagon adó kézzel jó szívvel ajándékozza meg" (manu dapsili et largiflua gratanter remunerare) ß4 Megjelent itt az adományozás intenzitására utaló largifluus szó mellett a dapsilis melléknév; ez utóbbi oly ritka, hogy a magyarországi latinság új szótárában sem szerepel (csak főnévi megfelelője, a dapsilitas fordul elő két ízben 1217-ből, egyszer pedig 1298-ból dokumentálva65 ). Az „új intézkedések" ezen újabb szakszavai — a fentieken túl a soron következő oklevélben még a liberalitas — bukkantak fel tehát a III. Béla korában már használtak mellett Imre kancelláriájában, terminológiai vonatkozásban is teljesen előkészítve a talajt a II. András alatti írószerv által használt szókincs számára. Hogy mily mértékben különbözött mentalitásban Imre öccsétől, azt ezen arenga két mozzanata jelzi. Egyrészt „a méltányosság serpenyőjének" említése mérlegelésre mutat, az „alkalmas idő" hangoztatása pedig megerősíti ezt: Imre nem tekintette az adományozást a kérelemre automatikusan következő válasznak. A király 1203-ban az ausztriai heiligenkreuzi monostornak adott egy, hajdan a besenyők által tartott birtokot a nyugati határszélen, amelynek számára már III. Béla tett adományt. Arengája tartalmát tekintve megfelel az előző évinek, ám itt, mivel egyházi testület a kedvezményezett, nem a híveken van a hangsúly: „Úgy tűnik, a méltányosság törvényeivel összhangban van, hogy az ajándékokkal teli 61 Uo. 353. 62 Uo. III. 17. 63 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1260.; Szabados György: az 57. jegyzetben i. m. 102-103. 64 Bgl. I. 38. (Reg. Arp. 197. szám). 65 MKLSz. III. 5.
