Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
260 KRISTÓ GYULA adott, Szentpétery Imre a hamis borsmonostori oklevelek csoportjába sorolta be, és azt állapította meg róla: azonos kéz írta, mint III. Béla hamis 1195. évi oklevelét, ez utóbbi 1224 után készült, s mintájául III. Béla egyik, 1190 előtti oklevele szolgálhatott.53 Nos, ami az arengát illeti, az 1194. évi oklevél nem ad okot gyanúra, akár hiteles előképre mehet vissza, hiszen ezt tartalmazza: „Mivel az erények más nemei között a becsületesség érdeme az első és a fő, az életben az értelemmel összhangban van, hogy azok, akik odaadásuk kimutatásában a hűség állhatatosságát sértetlenül igyekeztek megtartani, jutalmazásukban bővebben nyerjék el bérüket" (largius in sui remuneratione recipiant stipendiumΛ 54 A largitas a hiteles 1182-1184. évi (a largius a hamisnak mondott 1193. évi), a remuneratio a hiteles 1185. évi oklevélben szerepel, a stipendium pedig szinonimája a szintén hiteles 1193. évi diplomában szereplő mercesnek, vagyis a szókincs megfelel a III. Béla gyanú felett álló okleveleiben használtnak. Ε szavak, valamint a III. Béla okleveleiben még szintén előforduló munificencia, retribucio, premium főnevek, továbbá a copiosus melléknév a II. András által bevezetett „új intézkedéseknek" is szakkifejezései, azaz a III. Béla kori oklevelek tartalma mellett azok terminológiája ugyancsak teljes egyértelműséggel vall arról: a nagyszabású birtokadományokat a hivatalos királyi politika rangjára emelő „új intézkedések" bölcsőjét III. Béla uralkodásának második felében ringatták. Áttérve Imre király országlására (1196-1204), mindjárt legelső okleveleinek egyikében olyan mozzanatra bukkanunk, ami aligha függetleníthető a jogok és birtokok adományozásától. Imre 1197-ben Zerzowoy pozsonyi várjobbágyot a királyi udvarba fogadta örökös szabadsággal, felmentette az ispánok és bárki más joghatósága alól, mivel a közte és testvére, András közti egyenetlenségben és háborúban hozzá hű maradt. Ennek a diplomának az arengája ekként szolgált a kedvezmény elvi indokául: „Minél ritkábban található meg a földön az emberek gonoszságának növekedésével a becsület, annál inkább legyenek kedvesebbek a hűség érdemei, és azokat nagyobb jutalmakkal (maioribus stipendiis) ismerjék el".5 5 Itt teljes nyíltsággal lehet tetten érni a hívek megtartására irányuló uralkodói szándékot. Ettől kezdve — okleveles bizonysággal is — igazolni lehet, hogy a jog vagy birtok biztosítása legalább annyira fontos a királynak, mint a megadományozottnak. Nem lehet tudni, mennyiben tükröz valós képet az a helyzet, hogy Imre nyolcéves uralkodása első kétharmadában az oklevelek arengái is viszszafogottak, az adományok sem tűnnek fel bőségükkel. Hosszú éveken át Lőrinc az egyetlen világi, aki ötekényi (mintegy 600 hektárnyi) földre kiterjedő adomány birtokába jutott 1199-ben azért, mert egy máramarosi vadászaton a lováról lebukó királyt megmentette. Az arenga ezúttal sem tesz említést az uralkodó bőkezűségéről, meglehetős szolidsággal szól csak az adományozás fontosságáról ebben a formában: „Mivel az erények igen kiváló hűsége a saját ajándékaival felruházottakat mind az isteni, mind az emberi ítélet előtt kedvesnek mutatja, méltó, hogy ezen erény cselekedeteivel a király tisztelete és az ország haszna érdekében állhatatosan fellépők az Úristentől és a királyi felségtől egyaránt elismerést kapja-53 Szentpétery Imre: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Bp. 1916. 14-15. 54 W XI. 56. (Reg. Arp. 157. szám). 55 CDES. I. 96-97. (Reg. Arp. 169. szám).
