Századok – 2001

FIGYELŐ - Urbán Aladár: A magyar külpolitika dimenziói 1848/49-ben. Gondolatok Kosáry Domokos könyvéről I/191

FIGYELŐ 193 foglalkozó értekezése (1988), illetve az 1849. évi magyar külpolitika kényszerpályára szorított tevékenységét bemutató kötete (1998). Az említetteken tül természetesen számos tanulmány vagy közlemény jelent meg az elmült évtizedekben, amelyek vagy egészében az ismertetett munka témakörébe vágnak, vagy azt valamiképp érintik. Ezek kritikai összegezése önmagában is csábító lehet egy olyan kutató számára, akinek első — doktori disszertációja megjelenését követő — tanulmánya, amely a Századok 1938. évi kötetében található, ugyancsak 1848/49-es külpolitikai témával foglalkozott. Valójában Kosáry Domokos nemcsak a forradalom és szabadságharc külpolitikája iránt érdeklődött. Külföldi előadásának magyarnyelvű adaptációja Magyarország 16-17. századi nemzetközi szerepéről a Valóság 1973. évi folyamában jelent meg. 1978-ban publikálta „Magyar politika Mohács előtt" című munkáját. Közeledve a 19. századhoz, „Napóleon és Magyarország" c. tanulmánya 1971-ben jelent meg a Századokban, s 1815 történeti irodalmának kritikai áttekintéséről ugyancsak a Századokban már 1966-ban publikált tanulmányt. Az 1848-as forradalmak jellegéről, típusairól 1973-ban New Yorkban, majd itthon tartott előadást, amelyet — másokkal együtt — felvett „A történelem veszedelmei" címmel 1987-ben publikált tanulmánykötetébe. Érdekli a személyiség történeti szerepe, amivel mind Széchenyi, mind Teleki László esetében foglalkozott. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy „Teleki László és a nemzetközi politika" címmel 1985-ben Szirákon tartott előadására készülve született meg a most ismertetett munka gondolata. Ugyanis Waldapfel Eszter elégtelen forráskezeléséről szólva, egyben az 1943-ban indult hazai francia nyelvű folyóirat, a Revue d'Histoire Comparée már meg nem jelent számába készült saját forráspublikációjának kefelevonatát felmutatva jelentette ki: „Ez a kefelevonat félbemaradt tervek emlékeként hadd figyelmeztessen bennünket arra, hogy ideje volna a sok szétszórt iratot végre egyszer tisztességesen összegyűjteni és közreadni, s egyszer 1848/49 magyar külpolitikájának egész kérdésével alaposan, reálisan szembenézni." A jelen terjedelmes, hatalmas irodalmat feldolgozó kötet ez utóbbi, a szakmával szemben támasztott igénynek önként vállalt megvalósítása. A 24 fejezetből álló munka tehát nem egyszerűen a vonatkozó történeti irodalom kritikai összegezése, mivel annak számos témakörével a szerző korábban maga is foglalkozott. A kötet tartalmára azonban nem ez nyomja rá a bélyegét. Kosáry ugyanis Magyarország nemzetközi helyzetét vizsgálva nem a nagyhatalmak -— egyébként többnyire ismert — magatartására, hanem a nemzetiségekre, pontosabban a Kárpát-medencében élő nemzetekre és azoknak a határon túli félfüggetlen államokban élő rokonaikkal való kapcsolatára, illetve az ezekkel a nemzetekkel megkísérelt együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Kellő figyelmet szentelve a Batthyány-kormány frankfurti követküldésére, Teleki László párizsi megbízatására, a német és az olasz egységmozgalmakra, a júniusi párizsi munkásfelkelésnek a francia külpolitikára gyakorolt hatására, ezek a részletek, pontosabban az 1848. évi fejleményekkel foglalkozó fejezetek azonban csak a munka mintegy hatodát teszik. Mindez nem jelenti azt, hogy a horvát, a szerb, a román vagy a szlovák mozgalmakkal, az 1849. évi eseményekkel foglalkozva, ne nyúlna vissza az előzményekre: az 1848-ban, vagy korábban történtekre. Az elmondot-