Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Dokumentumok Haynald Lajos 1849. júniusi hivatalvesztésének történetéhez I/169
172 FAZEKAS CSABA nert számos bonyodalom után Esztergom város tanácsa június 11-én kinevezte városi segédlelkésszé. Jaross Vince erélyesen tiltakozott a káptalani helynök kizárólagos kinevezési jogait semmibe vevő döntés ellen, ráadásul Laknerral szemben mélységesen bizalmatlan is volt. A városi hatóság valóban a közvélemény nyomására állította a népszerű és radikális papot a segédlelkészi állásba, arra hivatkozva, hogy a vallásos lakosság érdekei előbbre valók lelkészük megválasztásakor az egyházi főhatóság szempontjainak védelménél.1 6 Hasonlóan érvelt Justh József Bars megyei főispán-kormánybiztos is, aki egy elmenekült császárpárti plébános helyét töltötte be saját elhatározásából. Jaross az eljárás miatt felháborodottan tiltakozott a kormánybiztosnál és a minisztériumnál egyaránt: „ezen kormánybiztosi rendelet túlhágott azon korlátokon, melyek a katholika anyaszentegyházban a világi hatalomnak beavatkozását meghatározzák, bevágott az egyházi elöljáróság jogaiba s megzavarta azon természetes és törvényes viszonyt, mely a világi és egyházi joghatóságok közt létezik."17 Buda város tanácsa (mely kegyúri jogot is gyakorolt) három császárpárti lelkész illetve egy segédlelkész iránt fejezte ki bizalmatlanságát. A Horváth Mihály vezette minisztérium méltányolta a budaiak hazafias buzgalmát, miszerint „nemzetellenies szellemükről ismert lelkészeket körükben tűrni, fizetéssel ellátni s az Isten igéinek hirdetését ezeknek szájukból hallgatni nem kívánják", ugyanakkor alapelvként leszögezte, hogy az illetékes egyházi elöljáróság tudta és beleegyezése nélkül lelkészeket elmozdítani nem lehet, ezért az ügy kivizsgálására utasított. Ε döntést Jaross is kedvezően, az együttműködés hangján fogadta és június végén meg is nevezte a közös vizsgáló bizottságba általa küldendő papokat.18 Vagyis e néhány esetből is azt állapíthatjuk meg, hogy az 1849-es magyar kormányzatnak az egyház belső autonómiájával kapcsolatos intézkedései kétarcúak voltak. Több adat utal arra, hogy a minisztériumban komolyan kívánták venni a főpapok (és törvényes helyetteseik) egyházkormányzati jogkörét, vagyis azt, hogy — Horváth Mihály szavaival — „a polgári hatalomnak nem feladata s nincs is szándokában beavatkozni az egyházkormányzatba".19 Ugyanakkor gyakran előfordult, hogy — amikor a szóban forgó személy kompromittálódott a szabadságharc ellenségeinek oldalán — a nemzet egészének politikai érdekeit a magyar kormány egyes közegei (például a kormánybiztosok) fontosabbnak vélték az egyházi főhatóságok jogainak védelménél, és nem is haboztak ennek megfelelően cselekedni.2 0 Haynald Lajos tevékenységére visszatérve, a főegyházmegyei kancellárt élénken foglalkoztathatták a politikai események, hiszen Szécsényben élő szüleihez írott leveleiben beszámolt az április 17-i nagysallói csatáról, illetve Kmety tábornok esztergomi bevonulásáról. Haynald ekkor már (Kunszt távozása következtében) 16 Lakner ügyének iratai: MOL. H 56. (= Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Katolikus egyházi osztály iratai.) 1849. 6. kf. 3-4. t. 17 MOL. H 56. 1849. 6. kf. 9. t. 18 MOL. H 56. 1849. 6. kf. 11-12. t. 19 Horváth Mihály kultuszminiszter május 19-én kelt, 760. sz. rendeletének szavai, idézte például Jaross Vince is a Lakner-ügy kapcsán, vö. 16. jegyzet. Ugyanezt június 21-én kiadott felhívásában is nyomatékosította: Közlöny, 1849. 139. sz. (június 23.) 517., (vö. Elmer, i.m. 165.) 20 Előfordult, hogy kifejezetten a minisztérium rendelte el négy pesti egyházi személy azonnali eltávolítását ellenséges nézeteik miatt, s utasította Jaross Vincét, hogy a Windischgrátz által elmozdítottakat pedig helyezzék vissza hivatalukba. MOL. H 56. 1849. 6. kf. 13. t.
