Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 157 1885-ben megjelent Our Country című műve, mely nagy hatással volt a közvéleményre, ezenfelül arra is felhívta a figyelmet, hogy az isteni küldetéssel egy időben „a kereskedő a misszionárius nyomában jár"41 . A nemzet az 1880-as évek végén és az 1890-es évek során tehát komoly változásokon ment át. A belső és külső feltételek — azaz a gazdasági fejlődés, a korszellem, a politikusok új generációja, az amerikai küldetéstudatnak új értelmet adó ideológiák — együttes hatása megteremtették a hátteret ahhoz, hogy a nemzet alapvető hagyományainak és küldetéstudatának változatlan érvényességét megkérdőjelezhessék az imperialisták, és hogy az imperialista irány előretörjön. A hagyományőrzők számára egyértelmű volt, hogy az új expanzionista ambíciókkal az Egyesült Államok végérvényesen belesodródik a nagyhatalmi világpolitikába, amitől eddig távol akart maradni, s egyúttal ellentmondásba kerül majd a nemzeti öntudat alapelveivel. A kor kihívására válaszolók viszont nyilvánvalónak tartották, hogy az Egyesült Államok óriási gazdasági potenciáljával nem tarthat ki örökre az elszigeteltség mellett, nem térhet ki a sors rendelése, az újfajta Manifest Destiny elől. így tehát a régi és az új küldetéstudat összecsapása, s az abból származó nemzeti öntudat válsága kísérte a század utolsó évtizedének külpolitikai eseményeit, amelyek könyörtelen gyorsasággal kényszeríttették állásfoglalásra a nemzet vezetőit. Bár az expanzionista és imperialista nézetek előtörésével nagy mértékben megnőtt az amerikai harci- kedv, amelyet gyakran kísértek a sajtóban az amerikai sovinizmus (jingoism) megnyilvánulásai42 , az 1890-es évek első felében az antiimperialista erők még sikerrel tartóztatták fel az expanzionista törekvéseket. Erre volt példa az új hawaii köztársaság annektálásának elutasítása 1893-ban, amely Grover Cleveland elnök (1893-1897) nevéhez fűződik, aki expanzióellenes és antikolonialista nézeteiről volt közismert4 3 . Azonban 1897-ben a demokrata Cleveland személyében az utolsó imperialista-ellenes elnök távozott posztjáról. Utódja, a republikánus William McKinley (1897-1901), sokkal nyitottabb volt az új erők és különösen a közvélemény felé. Személye ugyanakkor kitűnően példázza azt az ambivalenciát, amely sok amerikait kerített hatalmába a hagyományok és a változások konfliktusa láttán, s állásfoglalása példa az imperializmus bűvkörének hatékonyságára. Vecseklőy erről így ír: „William McKinley ugyan székfoglaló beszédében az imperialisztikus területfoglalás ellen nyilatkozott, kijelentvén, hogy 'erőszakos területszerzésre...gondolnunk sem szabad. Ez erkölcsi felfogásunk szerint bűnös erőszakosság volna'. Egy évvel később mégis ő nyitotta meg az Egyesült Államok globális imperializmusának fejezetét".44 A katalizátor szerepét mind az elnök, mind pedig a közvélemény esetében az 1898-as spanyol-amerikai háború töltötte be. Kubában, a spanyol gyarmaton 1895. februárja óta dúló, már sokadszorra kiújuló háborút aggodalommal és együttérzéssel figyelte az Egyesült Államok. A sajtó egyoldalúan és túlzón ecsetelte 41 Sellers, és mások, i.m., 245-246. 42 Blum, és mások, i.m., 483. 43 Uo., 484.; Sellers, és mások, i.m., 243. 44 Vecseklőy József, A csillagsávos lobogó nyomában (Budapest: Magvető Kiadó, 1985), 379.
