Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Brinks; Jan Hermán: A hollandok; a németek és a zsidók VI/1493

FOLYÓIRATSZEMLE 1495 reműködött a holland zsidók kiirtásának előkészületeiben. A holland rendőrség tevékenyen részt vett a zsidók elfogásában. Holland őrök őrizték a zsidókat a westerborki tranzitlágerben, ahonnan holland személyzettel működő vonatokon szállították őket — az esetek többségében biztos halált jelentő — náci koncentrációs táborokba. A háború után a holland állami vasút alkalmazottainak viselkedésével kapcsolatban az volt a korabeli szállítás- és energiaügyi miniszter véleménye, hogy amikor nehéz szívvel ugyan, de közreműködtek a nácik által elhurcolt javak kiszállításában, tulajdonképpen a kisebbik rosszat választották, hiszen az ellenállást nagy valószínűséggel követő megtorlás még súlyosabb szerencsétlenségétől mentették meg az országot. A II. világháború után a holland hatóságok nem sok jelét mutatták annak, hogy a vészkorszak alatti állásfoglalásukat és tetteiket felül kívánnák vizsgálni. A kevés túlélő sem a holland hatóságtól, hanem az American Jewish Joint Distribucion-tői (az I. világháború alatt a háború sújtotta zsidók megsegítésére létesült, és a II. világháború kitörése után nemzetközivé terebélyesedett szervezet — B.K.) kapott segítséget. E-gészen a hetvenes évekig számos hátrányos megkülönböztetés érte őket és a leszármazottaikat. Rengeteg — részben a zsidóktól elkobzott — érték, ingó és ingatlan vagyon (házak, részvények, művészeti alkotások stb.) került egykori holland kollaboránsok kezére. Az eredeti tulajdonosok és azok utódainak felkutatásával meg| bízott holland Műkincs Gyűjtemény Tanácsa csupán pár száz esetben járt sikerrel. A szervezet a háború után megkísérelte állami tulajdonba venni a műtárgyakat. A háború alatt zsidó tulajdonban lévő számlákon szereplő összegek és értékek 1968-69-ben jelképes áron — jóval a tényleges értékük alatt — a pénzügyminisztérium dolgozói között leltek gazdára. A tranzakciókról nem értesítették sem az egykori tulajdonosokat, sem a zsidó közösség vezetőit. Közvetlenül a háború után persze határozottan németellenes hangulat uralkodott. A vélt vagy valós kollaboránsokat gyűlölet övezte. A nácikkal együttműködő hollandok elsöprő többsége azonban megúszta a felelősségre vonást. Vilma királynő veje, a már említett Bernhard herceg ugyanis úgy gondolta: szükségtelen a kereskedelmi és gazdasági életben a németekkel együttműködő állampolgárokat bíróság elé állítani. A baráti kapcsolatok, ismeretségek, valamint a gazdasági és politikai érdekek alapvetően befolyásolták a felelősségre vonást. Számos kollaboránst felmentettek. A 32.232 bejelentett gazdasági kollaborációs ügy 61%-át ki sem vizsgálták. Az ügyészség csak az esetek 18%-ával foglalkozott, amelyek közül csupán 500-700 végződött bírósági eljárással. A gazdasági kapcsolatokat pedig — a németellenes közhangulat ellenére — amint lehetőség adódott rá, ismét intenzívvé tették Németországgal. History Today, June 1999 Vol. 49, 17-23 ο. B.K. A folyóiratszemlét összeállította: Bruhács Kinga (B.K.), Gantner Brigitta Eszter (G.B.E.), Gönczi Andrea (G.A.), Kurunczi Jenő (K.J.) és Szabó Loránd (Sz.L.).