Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Grupp; Péter: Antiszemitizmus és zsidókérdés a Külügyminisztériumban a Császárság és a Weimari Köztársaság idején VI/1487

FOLYÓIRATSZEMLE 1487 Ez a politikai kiállás 1923-ban már nem bizonyult elégségesnek: a jobboldali tartományi képviselők, Herfurth, Burchardt és Kien egy benyújtott interpellációjukban hanyag vezetéssel és zavaros gazdasági viszonyokkal vádolták Gropiust: hogyan is egyeztethető össze a tartomány rossz gazdasági helyzete egy „iiyen" intézmény bőkezű támogatásával? A takarékosság jegyében megfogalmazott javaslatukban a legszükségesebbre akarták korlátozni a Bauhaus műhelyeinek tevékenységét. Azonban egy ilyen intézkedés végrehajtása a Bauhaus művészeti koncepciójának alapját és egyben művészi munkáját veszélyeztette. A Bauhaus eddig elért eredményei sokakkal elfogadtatták annak újszerűségét, éppen ezért a színvonal csökkenése a Bauhaus létét kérdőjelezte volna meg. Gropiusnak lehetősége volt a parlament előtt válaszolni a jobboldal támadásaira. Beszédében kitért arra, hogy a Bauhaus melletti vagy elleni döntésekben a kulturális szempontnak kell érvényesülnie és nem kizárólagosan egyéb —jelen esetben gazdasági — megfontolásoknak. De az is tönkreteszi a kultúrát, ha azt bizonyos csoportok a politikai eszköztár részeként fogják fel. Hiába értettek azonban sokan egyet Gropiusszal a szociáldemokrata párt soraiban, az eddigi vita tükrében ezek a gondolatok már rég illúziónak tűntek. Az 1923-as év egyébként is mélypontot jelentett a tartomány életében. Egymást követték a politikai demonstrációk, összecsapások a városokban, miközben a gazdasági helyzet romlása csak szította az indulatokat Júliusban és augusztusban a kommunista párt gyűlései rengették meg a polgári nyilvánosságot, ezt követte az augusztusban megnyílt Bauhaus kiállítás, majd szeptemberben a népi-nemzeti szövetség több ezer támogatója tartott „német-napot" Gothában. Lemondott a Frölich-Greil kormány, az elszabadult iníláció következtében pedig katasztrofálissá vált a gazdasági helyzet. A politikai összecsapások megsűrűsödtek a radikalizálódó jobb és baloldal között, melynek (egyik) következményeképpen Szászországba és Thüringiába bevonultál' a Reichswehr csapatai. Uj választásokra 1924 februárjában került sor; Richard Leutheißer vezetése alatt „polgári" kormány alakúk, melyet bizonyos döntéseknél a népi-nacionalista képviselők is támogattak. A bizonytalan politikai helyzetben Gropius — akárcsak az elmúlt években — a birodalmi kormány tagjai között keresett pártfogókat a sanyarú helyzetben lévő Bauhaus számára Megkísérelte a birodalmi belügyminiszter támogatását megszerezni, akihez a Bauhaus ellenzői is fordultak. A miniszterhez eljuttatott Bauhausellenes anyag, az ún. „Gelbe Broschüre" ekkor már közkézen forgott Weimarban, és hiába nyilatkoztak a Bauhaus vezető művészei — Paul Klee, Georg Muche, Lyonéi Feininger — cáfolva a vádakat, a város konzervatív közvéleménye a Bauhaus távozását követelte. Az évek óta tartó csatározások, az állandó támadások, a kilátástalanság végül is arra indították Gropiust, hogy feladja a Bauhaus weimari tevékenységét. A város 1924 decemberében a helyi újságban megjelent nyilatkozatból értesülhetett arról, hogy 1925 április 1-től a Bauhaus működése Weimarban megszűnik. A Bauhaus története ezután Dessauban folytatódott, egészen 1933-ig. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1998. 46. év f. 1. szám G.B.Ε. Peter Grupp ANTISZEMITIZMUS ÉS ZSIDÓKÉRDÉS A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN A CSÁSZÁRSÁG ÉS A WEIMARI KÖZTÁRSASÁG IDEJÉN Daniel Goldhagen nagy vihart kavart könyve egyértelművé tette, hogy a német antiszemitizmus témájában még nagyon sok a kutatnivaló. A téma azonban hatalmas, így érdemes, és ezt kísérli meg a szerző az írásban, egyes csoportokra, intézményekre összpontosítva vizsgálni az antiszemitizmus kérdését. Ennek a gondolatnak megfelelően foglalkozik az eddig alig kutatott „külügyi szolgálat és a zsidók" viszonyával a vilmosi időszakban és a weimari köztársaság idején. Tanulmányában a szerző három alapvető kérdéskört kíván felölelni: 1. a diplomáciai testület zsidó tagjai; 2. a német diplomaták zsidókhoz és zsidósághoz való hozzáállása; 3. a Külügyminisztérium konkrét politikája zsidó tárgyú ügyekben. A Külügyminisztériumban dolgozó zsidók számáról alig áll adat rendelkezésre a vilmosi korszakból, illetve a weimari köztársaság idejéből. A kérdés tisztázását megnehezíti, hogy a „zsidóság" megállapítása igen komoly nehézségekbe ütközik. Melyek azok a kritériumok, melyek alapján zsidónak tartunk valakit? Walter Rathenau, mikor vallási hovatartozásáról kérdezték, csak annyit válaszolt: egy