Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Borut; Jacob és Heilbronner; Oded: Tovább élő falak VI/1475

1476 FOLYÓIRATSZEMLE el a független és eltérő identitás megőrzésére irányuló katolikus modellt. Ugyanígy elutasították azt a közösségi intézményi hálózatot is, amely lehetővé tette volna a többségi társadalomtól való elkülönülés fenntartását. A zsidók a liberális polgárságba, illetve annak szociális és kulturális intézményeibe való beolvadás mellett tették le voksukat. A korabeli Németországban nem is beszélhetünk tehát zsidó miliőről. A zsidók ideológiájukat és életvitelüket tekintve a német polgári miliő részesei voltak. A legújabb kutatások azonban világossá tették, hogy a zsidóság és a katolikusok heterogén közösségek voltak. Am eltérő lehetőségekkel szembesültek a hagyományőrzés és a beilleszkedés terén. Többféle út közül választhattak. Jó példák erre a vidéki zsidó és katolikus polgári közösségek, amelyek eddig elkerülték a társadalomkutatók figyelmét. Ez a két csoport nemeseik a többségi nemzet polgársága és a saját vallási közösségük, hanem a városi és a vidéki népesség között is közvetített. Beilleszkedési stratégiájukat a kisebbségi viselkedésmódtól eltérően fejlesztették ki. A két csoport között számos különbség volt megfigyelhető számarányukat, földrajzi elhelyezkedésüket, gazdasági és társadalmi modernizációjuk mértékét, politikai kultúrájuk intézményrendszerét, olvasási és kulturális szokásaikat, valamint vallási attitűdjeiket tekintve. A katolikus Dorfbürgertum Németország déli részén koncentrálódott, míg a zsidó Dorfbürgertum a Rajna-vidéken és Vesztfáliában is megtalálható volt. A zsidók modernizáltságuk mértékét tekintve megelőzték a keresztény német társadalom nagy részét. A katolikusok azonban késve reagáltak a modernizációra, s csak kis részük vett részt az ipari fejlesztésben. Ez tükröződik az urbanizációs mutatókban, a vidékről a városokba való áramlás mértékében, a tanulmányi végzettségben, s a születési ráta csökkenésében is. A két vallási csoportot teljesen eltérő társadalmi rétegződés jellemezte. A zsidók többségét a polgárság alkotta, s csak kevesen tartoztak az alsóbb rétegekhez. A katolikus népesség társadalmi rétegződése megfelelt Németország és a többi európai állam általános társadalmi-gazdasági szerkezetének. Többségük vidéki kistermelő, kézműves, kereskedő vagy városi munkás volt. A német társadalom 36%-át kitevő katolikusok 75%-a dolgozott a mezőgazdaságban és az iparban. Az 1%-nyi zsidóságnak viszont mindössze 27%-a dolgozott e két szektorban. Ε két, egymástól alapvetően különböző társadalmigazdasági profilt mutató csoport legfőbb célja azonban megegyezett. Mindkét csoport a német társadalomba való betagozódásra törekedett. A szekularizációs folyamat — amelyen a katolikus polgárság egy része keresztülment — a protestáns többséghez való idomulás vágyának mutatója is egyben. Ε folyamat sokszor a katolikus egyháztól való részleges vagy teljes elszakadást jelentette. A szekularizáció mértéke régiónként eltérő volt, s számos tényezőtől függött (a helyi katolikusok és protestánsok aránya, a protestáns települések és a nagyvárosok közelsége stb.). A katolikusok országosan általában a katolikus Centrumpártot támogatták. A támogatás mértéke azonban idővel csökkent. Míg a Kulturkampf idején még a katolikusok 90%-a adta le voksát erre a pártra, az I. világháború előestéjén már csak 60%-uk. A pártelhagyók főként a polgári réteg, a nemesek és a munkások közül kerültek ki, főleg a Ruhr-vidékről. A katolikusok többsége azonban — a polgári réteg kivételével — a Centrumpártot támogatta. Németország déli részén más volt a helyzet. Itt a vidéki katolikus polgárság a Centrumpártot a Katolikus Egyházzal azonosította. Ezért a választók többsége az antiklerikális déli régióban (főként Dél-Bádenben, Svábföldön és Bajorország katolikus városaiban) a német nemzet pártjaként számon tartott Nemzeti Liberális Pártot (Nationalliberale Partei) támogatta. A vidéki német katolikusok tehát nem a katolikus társadalommal vagy az általános katolikus miliővel, hanem a burzsoáziával azonosultak. A zsidó vidéki közösségeknél hasonló, bár éppen ezért eredményét tekintve ellentétes je- 1 lenség figyelhető meg. A zsidó Dorfbürgertum is vallási közösségük bevett választási preferenci- ' áitól eltérően szavazott. A katolikus többségű nyugati területeken (Rajna-vidék és Vesztfáliai élő zsidók többsége — a Liberális Pártot támogató német zsidóktól eltérően — a Centrumpártra adta le voksát. Sőt, a katolikus Kölnben még a liberális érzelmű zsidók is ezt a pártot támogatták. Választaniuk kellett a katolikus mikromiliőben élő szomszédaik által támogatott Centrumpárt és a polgári makro-miliő által támogatott liberalizmus között, amelyet viszont az őket körülvevő katolikus környezet gyűlölt és elutasított. A Rajna-vidéken és Vesztfáliában a zsidók a szomszédaik pártpreferenciájához alkalmazkodva — a nagyrészt a katolikus területek uralkodó értékeivel való azonosulás eredményeként, illetve némiképp félelemből is — a Centrumpártot támogatták. Dél-Németországban erősebb volt a liberalizmus a falvakban. A zsidók itt könnyebben támogathatták a liberális pártokat, mint a Rajna-vidéken vagy Vesztfáliában. A patrióta zsidóság így a makro-miliő (a német protestáns polgárság) és a mikro-miliő (katolikus vidéki polgárság) elvárásai között őrlődött. A