Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Doc uments of the Meeting of the Allied Control Commission for Hungary (Ism.: Borhi László) VI/1456

TÖRTÉNETI IRODALOM 1457 ez a fegyverszüneti egyezmény értelmében a SZEB tagjainak kötelessége lett volna. Szviridov tábornok azzal hárította el a felvetést, hogy erre a SZEB statutuma nem ad lehetőséget. Ugyanakkor a magyar belpolitikai fejleményekre a britek, illetve az amerikaiak képviselői szigorúan csak olyan esetekben reflektáltak, amikor azok jogilag érintették a SZEB hatáskörét. Ezek közé tartozott az 1945-ös nemzetgyűlési választások kérdése. Ekkor Key tábornok felvetette, igaz-e, hogy a szovjet hatóságok a választások mielőbbi megtartására utasították a magyar kor­mányt. Vorosilov annyira felháborodott a felvetésen, hogy a kérdés lefordítását sem engedélyezte. Tagadta, hogy a választásról bármilyen információja lenne, ami nem felelt meg a tényeknek. Leg­közelebb csak jóval később, 1946 nyarán került sor belpolitikai kérdés megvitatására. Ezúttal Szviridov tábornoknak az a levele került terítékre, amelyben a fegyverszünet XV cikkelye értelmé­ben utasította a magyar kormányt a „fasiszta szervezetek feloszlatására". A nyugati tiltakozás alapjául két dolog szolgált. Egyrészt, a levél elküldése előtt a tábornok nem konzultált a brit illetve az amerikai képviselőkkel, holott erre kötelezte volna a SZEB alapokmánya. Másrészt Szviridov korábban, a bizottság április 23.-Í ülésén úgy nyilatkozott, hogy a XV cikkely által "említett összes szervezet felszámolásra került," másszóval ezt a rendelkezést Magyarország már teljesítette. A Vorosilov távollétében elnöklő Szviridov két állítással védekezett. Egyrészt azt állította, hogy korábbi nyilatkozata arra vonatkozott, hogy a magyar kormánynak szándékában áll a kérdéses cikkely teljesítése, a "fasiszta szervezetek felszámolása folyamatban van". Legalábbis az itt közölt angol nyelvű szöveg szerint Szviridov valójában kész tényként említette a XV cikkely végrehajtását. Érdekes, többször alkalmazott érveléssel hárította el a nyugati tiltakozás alapjául szolgáló másik állítást, miszerint nem tett eleget a konzultáció kötelezettségének. Azzal, hogy a "fasiszta szerve­zetek" likvidálására vonatkozó utasítást tartalmazó levél a szovjet Főparancsnokságtól ered, ő csak továbbította a levelet magyar kormánynak. Ezért az eset nem tartozik a SZEB kompetenciájába, tehát konzultációra nem volt szükség. Az angolszász képviselők kénytelenek voltak beérni az alap­szabály önkényes értelmezését tanúsító magyarázattal. A Magyar Közösséggel kapcsolatos összeesküvés kapcsán csak azt a kérdést tették fel Szvi­ridovnak, hogy van-e információja az eljárásról, illetve tájékoztatást kértek "ennek a Mr. Kovács Bélának" az ügyéről. Szviridov a tényeket elferdítve azt állította, hogy ő is csak a sajtóból szerzi értesüléseit, akárcsak angolszász kollégái. Nagy Ferenc lemondása után minden valószínűség szerint volt egy megbeszélés, melynek a jegyzőkönyve nem szerepel az iratok között. Jelentőségénél fogva azonban az egy későbbi ülésen újból szóba került. Ez alkalommal sokkal erőteljesebb volt a szov­jetekre nehezedő angolszász nyomás, de újból kiderült, hogy a megfelelő hatalmi mechanizmus hiányában a hatékony beavatkozásra, az események megváltoztatására nincsen mód. Edgecumbe ι brit képviselő számon kérte szovjet kollégájától azt a levelet, amelyet Szviridov a magyar kormány­nak átadott, azaz Kovács Béla vallomásának (meghamisított) jegyzőkönyvét, melynek nyomán a magyar miniszterelnök lemondott. Hivatkozott arra, hogy Nagy Ferenc mellett lemondott Gyöngyösi János külügyminiszter is, a parlamentnek pedig Varga Béla helyett új elnöke van. Mindez pedig olyan mértékű változás a magyar kormányban, hogy az már a SZEB hatáskörébe tartozik, melynek feladata bebiztosítani, hogy a magyar kormány teljesítse a fegyverszünetet. Emlékeztetett rá, a SZEB szabálya szerint az angolszász tagoknak joguk van minden olyan jelentés, információ és más irat kézhez vételéhez, amely érdeklődésükre tarthat számot, az elnöknek pedig nincs joga megha­tározni, hogy milyen ügyek tarthatnak számot a nyugati missziók érdeklődésére. Amerikai részről Nagy Ferenc lemondásának körülményeit Weems tábornok a magyar belügyekbe való „durva bea­vatkozásként" jellemezte. Szviridov ismét azzal hárította el SZEB működésének megszegésére vo­natkozó vádat, hogy a szovjet Főparancsnokság utasítását közvetítette, azaz csak „közbenjáróként" járt el az ügyben. Emiatt szerinte a bizottság illetékessége nem állt fenn. Tagadta továbbá — ismét a valóság meghamisításával, '— hogy a szovjet hatóságok befolyása eredményeként mondott le Nagy Ferenc. Edgecumbe brit képviselő nem tehetett mást, mint azzal lezárni a vitát, hogy „kénytelenek vagyunk megegyezni abban, hogy álláspontjaink nem találkoznak." A belpolitika alakulásánál jobban érintették a SZEB angolszász képviselőinek komptenciáját azok a kérdések, amelyek a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának konkrét pontjaira, illetve a szervezet működésére vonatkoztak. Az ide vonatkozó viták értékes új adatokkal szolgálnak a Szov­jetunió magyarországi politikáját, illetve Magyarország nemzetközi helyzetét illetően. Ezek közé tartozott a volt német tulajdonoknak a Szovjetunió számára való átadása. Egyrészt azért, mert gyakran olyan vállalatokat is megkapott a Szovjetunió, melyekben amerikai vagy brit tulajdonhá­nyad is volt, mint például a Ford, a Tungsram vagy a Singer Varrógép. Kényesen érintette a nyugati hatalmakat, hogy a SZEB szovjet vezetése zárt területnek tekintette Magyarországot és nagy ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom