Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1399 kimutatható, hogy a tized búza mennyisége csökkent, amely így nem fedezte a várbeli katonaság szükségleteit, sőt a korábbi évektől eltérően, amikor eladott, most még vásárolni is kényszerült az uradalom, illetve a Szepesi Kamara Munkács várából utaltatott át gabonát. Az igazi átstrukturálódást azonban a borbevételeknél tapasztalhatjuk, hiszen Szatmár várának bor-tizedbevételei 20%-át sem tették ki a négy évvel korábbinak. A vár így kénytelen volt jelentős mennyiségben bort vásárolni, illetve a Szepesi Kamara lépett közbe és óriási mennyiségben utaltatott át bort a vár szükségleteire. (15. diagramm.) A tizedből származó bor hiánya magyarázza a pénzbevételeknél a tizedek alacsony hányadát (7%), hiszen a legjelentősebb pénzbevétel korábban a dézsmabor educillációjából származott. A számadáskönyv alapján nem derült egyébként fény arra, hogy miért nem sikerült a bordézsmát beszedni. Elképzelhető, hogy a Szatmártól észak-keletre fekvő Szikszó és Sárospatak környékén 1575-ben pusztító „döghalál", majd az azt 1576-ban követő éhínség átterjedt a szatmári uradalomra, illetve a várnak alávetett szatmári és bihari tizedkörzetekre is.13 9 A szatmári eset nemcsak a tizedekre alapozott gazdálkodás féloldalasságára mutatott rá, hanem a Szepesi Kamara szerepére is, hiszen, mint láttuk, a kamara közbelépett és szükség esetén más uradalmakból pótoltatta a hiányzó bevételeket. A végvári uradalmi kiadások szerkezetét is jól illusztrálja a modellként választott Szatmár váruradalmának 1572-73. évi gazdasági éve. A pénzkiadásokból kitűnik (16. diagramm), hogy 70%-ot a katonaságra fordítottak, ebből mintegy 8% volt a magyar gyalogosok hópénze, amelyet az uradalom teljes egészében fedezett, 68%-ot pedig a német katonaságnak kiadott, illetve hitelezett húspénz tett ki, amely összeg (évi 6339 magyar Ft) az éves zsoldszükséglet kb. 15%-át fedezte. A terménykiadásoknál (17. diagramm) látszik, hogy a katonaságra fordították a sör 100%-át, a bor közel 70%-át és a búza kb. 40%-át. Meg kell említenünk azt is, hogy a katonaság zabban és búzában is jelentős, míg borból csekélyebb menynyiséget kapott fizetés gyanánt Néhány uradalom, mint Eger, Sárospatak és Tokaj esetében a szakirodalomi eredményekre támaszkodva hasonló következtetésre juthatunk: a bevételek döntő részét a végvári katonaság zsoldjának finanszírozására, illetve élelmezésére fordították. Sugár István az egri várbirtok 1594/95. évi számadásai alapján kimutatta, hogy az uradalom bevételeiből ebben az évben a vár teljes zsoldszükségletének 98%-át tudta finanszírozni. A mintegy 30.000 Ft-ot kitevő zsoldösszeg jelentős részét (74%) készpénzben tudták kifizetni, a többit pedig élelemben kapták meg a katonák. A váruradalom teljes évi bevételének (mintegy 60.000 Ft) 50%-át fordították a katonaság fizetésére.14 0 N. Kiss István kutatásai szerint Sárospatakon, amely ugyan csak egy rövid ideig, ideiglenes jelleggel volt végvár, a katonaság élelemben (bor, búza, liszt, árpa, zab) kapta zsoldja egy jelentős részét, valamint külön nyilvántartották a főként német katonák élelmezésére kiutalt mennyiségeket is (ez utóbbi nem számított 139 Réthly Antal·. Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig. Budapest, 1962. 93. Az esetleges összefüggésre Pálffy Géza hívta fel figyelmemet, amiért ezúton is köszönetet mondok. 140 Sugár /.: Az egri vár 1594/95. évi számadása i. m (1977) 19-22.
