Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1389 Az első a magyar korona 1574-1576 közötti valamennyi bevételeinek és kiadásainak, a második pedig az 1584-86 közötti bevételek kivonatát tartalmazza. A forrás azért jelentős, mert segítségével meg tudjuk állapítani nemcsak a Magyar és a Szepesi Kamara, hanem az Alsó-ausztriai Kamara alá tartozó jövedelmek nagyságát is. A királyi Magyarország állami bevételeinek nagyságáról eddig csupán Szekfű Gyula és Acsády Ignác becslései alapján volt tudomásunk. A királyi Magyarországon illetékes három kamara közül pedig pusztán a Magyar Kamara 16. század közepi bevételeiről és kiadásairól rendelkezünk adatokkal Ember Győző történeti-statisztikai feldolgozásai révén.12 3 Az összeírások forrásértékét meghatározzák létrejöttük körülményei: a források alapján megállapítható, hogy az Udvari Kamarában valamennyi kamara (Magyar Kamara, Szepesi Kamara. Alsó-ausztriai Kamara) által készített, ill. az egyes uradalmak, hivatalok hozzájuk benyújtott számadásait átvizsgálták, és három-három év bevételeit átlagolták, majd minden esetben levonták a működési költségeket, így megkapták a nettó bevételeket. Az uradalmak esetében a terménybevételeket pénzre számították át, azonban az átváltási összegeket a kimutatásban már nem tüntettek fel — amennyire a korabeli gyakorlatból megállapítható, ezeket az árakat részben a katonai limitációk, részben pedig a helyi piaci árakon állapították meg —, tehát ezek pontosságát nem tudjuk visszaellenőrizni. A számítások nyilvánvalóan sok hibát tartalmazhatnak, hiszen az egyes kamarai hivatalnokok által a kamaráknak benyújtott számadások többségével mindig gond volt, illetve, hogy a sikkasztás mindennapos gyakorlat lehetett, sőt azt is tudjuk, hogy az Udvari Kamara több esetben is hiányosságokat talált maguknak a kamaráknak az elszámolásaiban is (pl. a Magyar Kamara esetében több ilyen vizsgálati anyag fennmaradt). Tehát ismerve a korabeli pénzügykezelési technikákat minden ilyen forrást komoly kritikának kell alávetni, azonban a főbb trendek így is jól kimutathatóak. Talán éppen ez a sok bizonytalanság indokolta azt az egyébként a 16. század 40-es éveitől ismert számítási gyakorlatot, hogy több, lehetőleg három egymást követő év elszámolásai alapján készítették a kimutatásokat.124 A kimutatások azonban, mint ahogy a fentiekben utaltam rá, a bevételek volumenének, illetve ezek más bevételi ágakhoz való viszonyának meghatározását lehetővé teszik. Az összeírásokból minden, pontosságra való törekvés ellenére kimaradtak bizonyos bevételek, illetve nem megfelelően lettek beszámítva, ezért más források alapján korrigáltam az adatokat. megjelenés alatt. A kimutatások lelőhelye: ÖStA HKA VUG 32 Β. fol. 1017-1054., 1067-1096. ÖStA HKA HFU RN 52. Konv. 1587. Dez. 151-162., 194-228. RN 53. Konv. 1588. Jan. fol. 26-30. 123 Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei i. m. pass.; Uő.·. A pozsonyi és szepesi kamarák i. m.; Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. 3. köt. 116-167. A Magyar Kamara által kezelt jövedelmek nagyságára 1. Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és számadásai 1555-1562. = Századok 116. (1982) 3. sz. 507-538., Uő.: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben. = LK 61. (1990) 1-2. sz. 63-143. Vö.: A magyar kamara számadásai 1583., 1884., 1600. = TT 1900. 124 Az osztrák tartományokban már a 16. sz. közepétől maradtak fenn különböző típusú becslésminták, az első 1542-ből. Basti, Β.: Herrschaftsschätzungen i. m. 15. p.
