Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1378 KENYERES ISTVÁN Komárom Míg Szigetvár igazgatási rendszere a Magyar Kamara alá tartozó, első vonalbeli fővár modelljeként értelmezhető, addig Komárom az Alsó-ausztriai Kamara igazgatása alatt lévő uradalmak egyik speciális típusát képviselte. A vár és uradalma, mint már utaltunk rá, egyike a legrégibb királyi birtokoknak. A vár stratégiai fekvése miatt ugyanakkor kiemelkedő jelentőségű, kulcsfontosságú szerepet töltött be a védelmi rendszerben. Komárom várbirtoka a Mohács utáni Magyarországon nem tartozott a legjelentősebbek közé, Komárom városán kívül mindössze 8-9 — többnyire a Csallóközben fekvő — falu tartozott hozzá.8 7 Az uradalom jelentős bevételei közé tartoztak a vám- és révjövedelmek, valamint a vizahalászatból származó haszon. Az 1550-es években ugyanakkor jelentős tizedbevételeket utaltak a vár fenntartására (Komárom megyei és a csallóközi tizedeket), amelyeket az uradalom adminisztrált. Komárom jövedelmeit azonban össze sem lehet vetni az esztergomi érseki, vagy az egri püspöki, esetleg a szatmári uradalmakéval. A vár és uradalom — mint említettük — Mohács előtt a budai udvarbírósághoz tartozott, és királyi birtokként 1527-től kezdve gyakorlatilag Habsburg kézen maradt. A várat Ferdinánd király nevében 1528-29-ben Andreas Görtschacher kapitány (Hauptmann) igazgatta88 , majd a rövid életű Szapolyai birtoklás után az uralkodó az uradalmat többször is elzálogosította. A vár és uradalma csak az 1540-es évek végétől került közvetlen kamarai igazgatás alá. 1546-ban Michael Schick-et, a komáromi építési számvevőt (Bauzahlmeister) bízták meg az uradalom igazgatásával. A már az 1530-as évek közepétől megindult építkezések miatt szükség volt az uradalom — igaz megtépázott — bevételeire, valamint a jobbágyok munkaerejére is. Schick, aki már az uradalom visszaváltása előtt is Komáromban működött mint az építkezések gazdasági irányítója, kézenfekvő megoldásként lett egyben az uradalom udvarbírája CBurggraf) is.89 Az ideiglenes megoldásnak tekinthető Schick után 1552. márciusában már egy valódi „profi" udvarbíró került Komárom élére Thomas Prandorffer személyében90 , aki közel három éven át igazgatta az uradalmat. 87 A XV század végén még Komárom mezővároson kívül mintegy 20 falu tartozott az uradalomhoz. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza i. m. 3. köt. Budapest, 1897. 486-488. 1528-29-ben a várszámadások szerint már csak 12 falu adózott a várhoz. Az 1532. évi urbárium Komárom városán kívül 18 birtokot vett számba, míg az 1548. évi Komáromon kívül 15 települést sorol fel, amelyek közül 6 a török támadások miatt pusztává lett. ÖStA HKA VUG 46 A. 1549-ben Komárommal együtt csupán 10 helység tartozik az uradalomhoz, ez a szám gyakorlatilag megmarad az 1570-es évekig. 1569-től a korábban a tatai várhoz adózó, az egykori visegrádi uradalomhoz tartozó tizenhárom hódoltságbeli, Buda környéki települést Komáromhoz csatoltak (közöttük Óbudát, Szentendrét, Budakeszit, Békásmegyert, Zsámbékot). Ezek a települések mindössze cenzust fizettek a vár részére. ÖStA HKA VUG 35. A komáromi uradalom 1553-1584. közötti számadásai. 88 Andreas Görtschacher komáromi kapitány 1528-1529. évi számadásait ld. ÖStA HKA VUG 46A. fol. 52-82. Vó.: 42. jgyz. 89 Schick kezén viszonylag nagy összegek mentek át, amelyeket az Udvari és az Alsó-ausztriai Kamara valamint az ausztriai rendek utaltak át a vár építésére. 1549-ben az Alsó-ausztriai Kamara számos visszaélést talált Schick építési számadásaiban, ezért az építési számvevő tisztéből elmozdították, ugyanakkor udvarbírói posztjában megmaradhatott. 1551. végén Schick váratlanul -— nyilván a sikkasztások miatti várható felelőségre vonás elől — a törökhöz szökött. Kecskés László: Komárom az erődök városa, Komárom, 1993. 63-66. 90 Ferdinánd utasítása az Alsó-ausztriai Kamarának, miszerint Michael Schick helyére Thomas Prandorffert nevezte ki komáromi provizornak (itt Burggraf). ÖStA HKA GB Ung. Bd. 388. fol. 14-15. Utasítása tb. uo. 1552. május 13. fol. 48., 50-51. Prandorffer életútját részletesen ld. alább.
