Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1357 Egy 1568-ban, a királyi birtokokról készült kamarai kimutatásból2 5 kiderül, hogy ekkorra a jegyzékben szereplő 43 uradalom közül mindössze 11 volt ténylegesen királyi kézben, illetve kamarai kezelésben, köztük Eger, Óvár, Komárom, Likava, Munkács, Palota, Sáros, Szatmár, Tokaj, Zólyom (de említhetjük pl. a Széplaki apátságot is, amely a jegyzék szerint a kassai éléstár céljaira volt fenntartva). A többi uradalom vagy zálogban volt, vagy pedig már donatio mixta formájában eladományozásra került. Az 1580-as évekre azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják ezeket a birtokokat visszaváltani, ekkoriban először többnyire a zálogösszeget felemelve meghosszabbították a zálogszerződéseket, majd pedig, újabb összegek lefizetésével immár véglegesen eladományozták. Egyes kimutatások szerint Ferdinánd király uralkodása utolsó éveiben mintegy 17 várbirtokot idegenít el, majd pedig Miksa tíz, Rudolf pedig további nyolc váruradalmat ad el donatio mixta formájában. A század végére a Habsburg uralkodók összesen mintegy 35 váruradalmat, 715 helységet 1,883.000 Ft-ért adományoztak el.26 Ez a folyamat egyébként egybeesik a Habsburg birtokoknak az örökös tartományokban (főként Alsó- és Felső-Ausztriában) történő 1575 és 1625 közötti eladásával.2 7 Magyarországon a század végére — néhány kivételtől eltekintve — valójában csak azok a birtokok maradtak kamarai kezelésben, amelyeknek a végvárrendszer első vonalában helyezkedtek el. A kamarai birtokok elhelyezkedését tekintve súlypontjuk elsősorban Felső-Magyarországra esett. Egyházi birtokok Az egyházi birtokok közül témánk feldolgozásában az üresedésben lévő javakkal, illetve azokkal kell foglalkoznunk, amelyek a végvárrendszer eltartásában jelentős szerepük volt. Az egyház csak a legszükségesebb esetekben mondott le javairól, példaként tulajdonképpen csak az egri püspökség esetét tudjuk felhozni. 1563-ig az egri vár és a püspöki uradalom az egri püspök birtokában volt, aki az 1548-ban, az uralkodóval kötött megállapodás szerint a jövedelmek egyharmadát maga számára tartotta fenn. A másik két harmadot az őrség zsoldfizetésére és a vár erősítésére kellett fordítani. Ez a helyzet csak 1563 után változott meg, amikor a királyságot a török ellen védő újonnan toborzott katonaság zsoldját így kívánta előteremteni. A zálogösszeget Szécsy Margitnak, az új birtokosnak éppen ezért — szokatlan módon nem a kamarának — hanem közvetlenül a hadi fizetőmesternek kellett befizetnie. Ezt követően valamennyi zálogbirtokossal úgy állapodott meg a Magyar Kamara, hogy fenntartotta a jogot a birtok visszaváltásra. Kenyeres István: A trencséni vár a XVI. században. = Fons 2. (1995) 1. sz. 12-25. 25 ÖStA HKA VUG RN. 35. fol. 723-742. „Status seu conscriptio debitorum a Camera Hungarica Sacratissimae Caesareae Maiestatis pendentium nec non artium ad Hungáriáé Coronam pertinentium 1568". Valentin Ernleutner kamarai számvevő jegyzéke. A jegyzék felsorolja mind a zálogösszegeket, mind pedig az eladási árakat, összesen 321893 magyar Ft értékben, de ebben benne szerepel a még Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított 13 szepességi városért kapott, ekkori értéken 88000 Ft is. Igen érdekes, hogy 1568-ban, amikor ez a kimutatás készült, több korábbi elzálogosításnak sem találták meg az iratait, illetve több vár jogi helyzetét sem tudták pontosan meghatározni. 26 Szekfű Gy:. Magyar történet i. m. 201-202. 27 Brunner, Ο.: Das Archiv der Niederösterreichischen Kammer i. m. 152. p. skk.
