Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Hittérítés vallásszabadság nélkül. Olasz misszionáriusok és magyar nemesurak a 17. századi Magyarországon VI/1313
1320 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Különösen sok gondot jelentettek a felekezetek mindennapi együttélésekor a földesuraknak a templomokban található síremlékei, a kegyeleti szempontok mellett ezek azt is jól látható módon demonstrálták, hogy milyen előkelő ősei vannak egy-egy nemesúrnak, megalapozva az utód hatalmát, presztízsét. A sírokhoz és az ezeket rejtő templomokhoz a nemesúr családja akkor is ragaszkodott, ha időközben már felekezetet váltott. Pietro Vallonica da Sant'Angelo olasz konventuális ferences szerzetes később is beszámolt Rómába írt levelében a varannói kolostor problémájáról, ahol az egyik kegyúr özvegye hadakozott a templomban található síremlékek miatt a katolikusokkal.10 A földesúr, Homonnai Drugeth János a misszióprefektus, Giovanni Battista Fiorentino levele szerint a varannói evangélikus templomról, ezzel egy időben a másik misszionáriusnak, Pietro Vallonica da Sant Angelonak a beszámolója szerint viszont éppen ellenkezőleg, az ottani református templomról jelentette volna ki, hogy az nem is az ő birtokán van, így az elvétele nehézségekbe ütközik, ezért a másik templom elfoglalását javasolja. Az egyik misszionárius beszámoló szerint Varannón az evangélikus, a másik szerint viszont a református templomhoz tartoztak Homonnai Drugeth gróf szerint szépszámú jószágok, amelyeket a templommal együtt visszaszerezhetnének, és abból, ahogy Fiorentino írta, 30-40 szerzetest, illetve (Sant'Angelo beszámolója szerint), akár két kolostort is eltarthatnának. A mezőváros szövevényes felekezeti ügyeiről írva tehát szemlátomást még a két misszionárius is összezavarodott. Az evangélikusok ezek szerint szívesen látták volna a református templom rekatolizálását, és — bár erről a misszionáriusok nem írtak — ennek a fordítottját is feltételezhetjük. A következő évben, 1639-ben Sant'Angelo a patrónusával, a helyi földesúrral, Homonnai Drugeth gróffal Bécsbe ment, ahol Esterházy Miklós nádorral tárgyaltak a varannói templomokról. Homonnai Drugeth gróf azt javasolta, hogy az egyik templomot a plébániát illető javak felével a katolikusok kapják, a másikon pedig — szintén a javak felével — osztozzon meg a két protestáns felekezet, de erre végül nem került sor, mert a főúr a környéken a korábbi hónapokban már több templomot elfoglalt, és nem akart „rebelliót". A romos kolostort visszaszerezték az olasz ferencesek, de a hozzá tartozó templom „eretnek" kézben maradt.1 1 Giovanni Battista Reggiani da San Felice olasz konventuális ferences miszszionárius 1670 körül írt jelentésében szintén a felekezetek együttélésével és a templomok megosztásával kívánta megoldani a katolikus vallásgyakorlat kérdését a Felvidéken. A Lengyelországnak elzálogosított 13 városban a lengyel király parancsával jelenjenek meg a katolikus plébánosok. „Ha esetleg, amitől Isten óvjon, nem tudnák ezen városok főtemplomainak a birtokát megszerezni", akkor azokban a városokban, ahol két templom van, az egyik legyen a katolikusoké, a plébánia jövedelmének felével. Ott, ahol pedig csak egy templom van, ott az evangélikus templom kápolnája legyen a katolikusoké, javasolta az olasz szerzetes, és hozzátette: ő már eddig is így járt el.12 10 APF SOCG Vol. 81. Fol. 224. 11 APF SOCG Vol. 80. Fol. 308/r-v., Vol. 81. Fol. 254/r-v. 224. 233/r-v. 232/r-v. 192-193/v. 267. 409-410/v. Vol. 28. Fol. 443. Vol. 85. Fol. 418/r-v. 12 APF SC Ungheria-Transilvania Vol. 1. Fol. 250.
