Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1303 1570. évi adóösszeírással mutat rokonságot. A falvak jó részében ott sem írtak össze lakosokat, csak az adóegységek számát és a rájuk kiszámolt adóösszeget jegyezték be, ebből tudjuk, hogy lakottak voltak. Most az ilyen falu kevesebb, csak nyolc, van viszont egy sor olyan is, amelyben az adózó egységek, hánék száma jóval magasabb az összeírtak számánál, tehát a lakosok egy része ezeknek a névsorából is kimaradt. Kisberegen az összeírtak száma 7, a hánéké 15, Zicsen 8 és 15, Kis-Székelyen 4 és 8, Ácson 4 és 20 stb.22 8 (igaz, az ellenkező esetre is bőven akad példa, amikor a lakosok száma magasabb az adóegységekénél, de ezt természetesebbnek szoktuk tekinteni). A zavar vélhetően a vlah jogállásból adódik, abból, hogy a katonáskodás nem nézte a családi állapotot. Nőst és nőtlent egyformán flóri-fizető katonaparasztnak számoltak, az összeírások névsoraiba viszont talán csak a családosokat vezették be. Bárhogy volt is, ha a betelepedett, katonáskodó vlahok számát keressük, a nagyobb számból kell kiindulnunk. A dilemmán az adózó egységek, hánék számának vizsgálata sem segít. Amikor a hatóságok kicsikarták a vlahok beleegyezését az adóemelésbe, az 1110 öszszeírt férfit csak 516 hánéra taksálták. Valószínűleg port hintettek a szemükbe, azt a látszatot keltették, hogy az adó ugyan emelkedett, ám az adóköteles háztartásoknak csak a felét számították tényleges adózónak. A párhuzamos forrásba, az adóösszeírásba, amelynek számai ellen már nem lehetett apelláta, hiszen a falvakat ennek alapján osztották szét a birtokosok között, egészen más arányok kerültek be. Ebben 860 összeírt vlahra 707 háne adóját vetették ki. Az ellentmondó számokból csak sovány, bizonytalan következtetés vonható le. 1580 körül a koppányi szandzsákban — nagyobbrészt Somogyban, kisebbrészt Tolnában — a vlah jogállású és a jelek szerint vlah gazdálkodást folytató, elsősorban állattenyésztésből élő balkáni telepesek mintegy száz puszta helyet szálltak meg. Annak a többségben lévő, letelepedett rétegnek a száma, amely személy szerint megjelent az összeírásokban, 1100 körüljárt, de hogy ez a családtagokkal együtt hágy lelket jelentett, nem tudható, mert családi állapotukat nem ismerjük. Rajtuk kívül ismeretlen számban vándor pásztorok is megjelentek a vidéken. Személyükben ők sehol nem szerepelnek, tömegükre csak a rájuk kivetett „bevétel a sátorozóktól a legeltetési és akol-adóval" nevű adótétel ad tájékoztatást. Ennek végösszege az összeírás vlah fejezetében 8359 akcse, amely mögött nagyon rossz lelkiismerettel néhány száz fős, a félezret semmiképpen meg nem haladó vándor pásztor népességet feltételezhetünk,22 9 amelynek családi állapotáról végleg nem tudunk semmit - az sem kizárt, hogy egy részüket állandó lakóhelyén, valamelyik faluban már összeírták, a nyári szálláson csak az állatok legeltetése és az akol után adózott. Mindent összevéve a koppányi szandzsák jól-rosszul megfogható 228 Tapu 676, 85-86., 92. és 97. 229 Pontos számításra törekedni ebben az esetben megengedhetetlen, hiszen a vándor pásztorok adótétele három elemből tevődött össze, amelyeknek arányát az egy összegben meghatározott adó minden esetben homályban tartja. A legnagyobb ismeretlen éppen az a szám, amelyet keresünk: a sátorozok, a kajmánék száma és a személyükre kivetett adó. A másik két összetevő nagyságát, a 2 akcsés legeltetési adót és a 6 akcsés akol-adót ismerjük ugyan, de az összesített adótételek csak ritkán többszörösei ezek összegének, a 8 akcsénak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy általában ennek az adótételnek az összegei is szép kerekek, tehát ismét számítási játékra gyanakodhatunk, reménytelenül elmerülünk az ingoványban.
