Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
KATONAPARASZTOK A BUDAI VILAJET DÉLI SZANDZSÁKJAIBAN 1275 ébresztene a müszellemek teljes adómentességében. A müszellem-rájáknak viszont dzsizjét, tizedeket és más földesúri adókat fizetniük kellett, csak a földesúri kapuadó alól mentesültek. Ezt ugyan a defterben sehol nem foglalták írásba, de erre következtethetünk annak a négy falunak — Begörnek, Büdösfalva/Bödöcsfalvának, Aranyasnak és Gyöngyösmelléknek12 5 — a példájából, amelyben müszellemeket nem írtak össze, csak müszellem-rájákat. Aranyast pl. három családos müszellem-rája lakta, akik közül ketten dzsizjét és nyolcféle földesúri tizedet és adót adtak, kapuadót viszont nem (harmadik társuk ingó vagyona nyilván nem érte el az adókulcsot). Részben ez okozhatta azt a másutt ritkábban előforduló furcsaságot, hogy a müszellemes falvak többségében több dzsizjére kötelezett adóegységet iháne) regisztráltak, mint földesúri kapuadót fizetőt, pedig mindkét adóval azok tartoztak, akik háromszáz akcse értékű ingósággal rendelkeztek, így a dzsizje-kötelesek automatikusan kapuadót is fizettek.12 6 Sajnos sem az összeírás elején álló törvénykönyv (kánunnáme), sem a szultáni tanács ezekben az években kiadott rendeletei (mühimme defter)12 7 nem tartalmazzák a müszellem-testület felállításának elveit és szabályait, így csak az adóösszeírás gyakran ellentmondó adataira hagyatkozhatunk. A bizonytalanságokat kiszűrve ezekből a következő kép kerekedik ki: a baranyai hódoltság nyugati és délnyugati végein a határsávban fekvő falvak parasztjaiból határvédő szervezetet állítottak fel, amelynek tagjait, a müszellemeket tényleges katonai szolgálatuk ellenében teljes adómentességgel ruházták fel; ismeretlen feladatú és ismeretlen szempontok alapján kiválasztott rájáikat nem terhelte katonáskodás, a földesúri kapuadó alóli mentességük ellenében ismeretlen módon segítették azt az embert, aki mellé rendelték őket. A néhány lakosú falvak müszellemjei gyakran a falu nevét viselték vezetéknévként, ezt a gyakorlatot valószínűleg a török adminisztráció vezette be a könnyebb azonosítás érdekében (azokon a nagyobb helyeken, amelyek tíz-húsz müszellemet adtak, e módszernek persze nem volt értelme). Felfedezhető az a Balkánon megismert törekvés is, hogy a parasztok katonáskodását az utánpótlást biztosító családokra építsék: a müszellemek között gyakoriak az azonos családnevet viselők, az apa-fiú párosok és a testvérek. Az adómentes müszellemek neve fölé bejegyezték, mekkora szántót (tarla) és kaszálót (csair) műveltek, az előbbi hozamát zsákban (tobra), az utóbbiét kocsiban (araba) adták meg. Ez a balkáni katonaparasztok szabad telkeire, bastináira emlékeztet, valószínűleg megegyezett vele, magával a szóval azonban a müszellemek neve mellett soha nem találkozunk. (Néhány falu adóinak felsorolása után itt is beírtak egy-két bastinát, ezek azonban külső emberek, pl. siklósi és pécsi török katonák vagy olyan magyarok kezén voltak, akik nem szerepelnek az adott falu lakóinak névsorában; eszerint a török hatóságok itt azt a telket nevezték és tekintették számon tartandó bastinának, amelyet másutt élő gazdája kívülről birtokolt. A szemlélet itt megegyezik a balkánival: ha ott a szabados katonaparaszt 125 A defter 34., 122., 132. és 146. oldalain. 126 Ez a hódoltságban általános adókulcs temészetesen a mohácsi szandzsákban is érvényben volt, lásd a kánunnáme első oszlopát a defter 2. oldalán. 127 Fodor Pál szíves tájékoztatása, aki Dávid Gézával a szultáni tanács 1544-1572 között hozott, magyar vonatkozású rendeleteit dolgozza fel.
