Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban VI/1255
1270 HEGYI KLÁRA a török hadigépezet parancsvégrehajtói voltak, és csak másodsorban az alájuk osztott terület és népesség embrionális autonóm szervezeteinek vezetői. Kinevezésükben vagy leváltásukban a szandzsákbég szava döntött,10 0 feladataikat — közreműködés a katonáskodó vlahok naprakész nyilvántartásában, az adóbehajtásban, a rendfenntartásban — szultáni törvénykönyvek határozták meg. Mindezért a kenézeknek is meghatározott ajándékok jártak „alattvalóiktól", őket illette büntetéspénzeik egytizede, szabad földjük, bastináik művelésére munkásokat alkalmazhattak, és ami a legfontosabb: sokuk tímár-birtokot élvezett, amely a hatóságok megelégedésére tevékenykedő kenézről a poszttal együtt a fiára szállt. Ezekért az előnyökért érdemes volt versenybe szállni és kenéz-dinasztiákat alapítani. Egy keltezetlen 16. századi, Szarajevóban kiállított irat pl. a zvorniki szandzsák Dolna Jaszenica falvában székelő új kenéz kinevezéséről tudósít, akinek már nagyapja és apja is ezen a poszton állt szultáni kinevezéssel, és birtokolt adómentes bastinát, s most ő van soron, hogy mindezt megörökölje a tennivalókkal együtt: szálljon lóra az esedékes hadjáratban, és segítsen az adók begyűjtésében.101 A balkáni népeknek azok a rétegei, amelyek tényleges katonai szolgálatban álltak, gyakran nehezen különíthetők el egymástól. Nagyon valószínű, hogy az oszmán hadigépezetbe beszippantott balkániak — ha voltak is nagyjából népre szabott feladataik — sokszor ott tették a dolgukat, ahol szükség volt rájuk, ahová éppen állították őket. Felhasználásuk legfontosabb területe a határvédelem és a szomszédos ellenséges országok pusztítása volt, s ebben vojnukok, akindzsik, martalócok és vlahok egyaránt részt vettek, egymást váltották és helyettesítették,102 alkalmanként talán maguk sem tudták, hogy éppen milyen minőségben. I. Szelim, majd I. Szulejmán szultán törvénykönyve úgy rendelkezett, hogy a Szendrő környéki vlahok a portyákban, almokban valamennyien kötelesek részt venni,103 ilyenkor akindzsiként harcoltak. A Vidin, Szendrő és Branicsevo vidéki katonáskodó népesség vojnukjairól és vlahjairól a korai, 15. századi összeírások és kánunok általában együtt, azonos szabályokkal rendelkeznek, vlah falvakban vojnukokról beszélnek,10 4 és a forrásokat használó kutatók is gyakran nevezik e népességet vlah vojnukoknak, teljes joggal, mert a két kategória összemosódik. Egyes szerbiai bányákat „a régi vlah szokás" szerint adózó martalócok műveltek és védtek.10 5 Az epiruszi vlahokat I. Szulejmán 1537. évi rendelete ugyanazzal a belső rendészeti feladattal bízta meg, amelyet a martalócok a félsziget belső vidékein láttak el, és armatolosz (azaz martalóc) kapitányságokba szervezte őket.10 6 100 Akgündüz, i.m. III, 460. 101 Branislau Djurdjev: Ο knezovima pod turskom upravom. Istorijski Casopis l(1948):l-2, 158-159. 102 Egy 1560. október 2-án kelt, a szendrői bég felterjesztésére válaszoló szultáni rendeletből az derül ki, hogy a szendrői szandzsák határvédelmét addig 600 martalóc látta el, nemrég viszont adómentesség ellenében a kenézek vezette vlahok vállalták az összes teendőt; a bég figyelje, melyik társaság válik be jobban, az maradjon szolgálatban. 3 numarali mühimme defteri (966-968 / 1558-1560). Ankara 1993, 1585. tétel. 103 Akgündüz i.m. III, 459., IV/I. 398. 104 Akgündüz i.m. II, 73. Beldiceanu, La région de Timok-Morava i.m. 112. 105 Vasié, Osmanli Imparatorlugunda martoloslar i.m. 57. 106 Beldiceanu, Les Roumains à la bataille d'Ankara i.m. 448.
