Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 119 ismertetésben, hogy kiemeli Csoma munkáinak egyetemes művelődési jelentőségét. Mégpedig: 1. a tibeti irodalom felfedezését a külföldi világ számára, 2. Tibet művelődésének jelentőségét az indiai eredetű szanszkrit nyelvű munkák átmentésében. Egyébként ismertetésének hiányait azzal menti a cikkíró, hogy megígéri: „Mihelyt a két munka Pestre érkezik, bővebben tudósítjuk olvasóinkat."4 3 A bővebb tudósítás-ismertetés elmaradt ugyan, viszont, a Csoma halála folyóiratban is közölt hírének cáfolataként, a Tudománytár közölte Prinsep 1835. január 20-i levelét, amire már régebben ígéretet tett.4 4 Az Akadémia folyóiratának 1837-ben megjelent rövid híradása aztán megmagyarázza, hogy a Körösiről szóló tudósítások miért maradtak el. Tudósunk ugyanis 1835-1837 között Észak-Bengáliában, Titaljában tanulmányúton tartózkodott, s kivéve a brit hatóságokat, illetve a kalkuttai Ázsiai Társaságot, minden kapcsolatot megszakított a külvilággal. James Prinsep, a bengáli Ázsiai Társaság tikárának Joseph Hammer-Purgstall osztrák államtanácsoshoz írott 1838. szeptember 9-i leveléből azonban kitűnik Csoma elkeseredettsége és nyugtalansága amiatt, hogy a Magyar Tudós Társaságnak, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak és szülőfalujának tett alapítványairól hazulról nem kapott visszajelzést.45 A Körösi - Akadémia kapcsolat nem szakadt meg, csak levelezésük szünetelt vagy veszett el. Mikor Körösi 1836. augusztus 14-én Titaljából J. Prinsephez levelet intéz, arra kéri a titkárt, hogy „mentsen fel mindennemű pénzbeli segélytől, megajánlott könyvektől és tiszteletadásoktól Európa bármely országából, a sajátom kivételével."4 6 Az együvétartozás érzése kölcsönös volt. A Tudománytár, az Akadémia folyóirata 1837. elején a következő rövid, de a tudós iránti legteljesebb elismerést tükröző tudósításban szól Körösiről: „Legújabb, a Főherczeg-Nádor Pártfogó által, az elnökség útján az academiával közlött teljeshitelű tudósítások szerint, a m. tud. t. lev. tagja, Körösi Csoma Sándor, jelennen Jetteliában, a Ganges éjszaki vidékén fekvő rungkani kerület egyik helységében tartózkodik, s ott nyelvészeti vizsgálatát fáradhatatlan buzgósággal folytatja. Körösi, tudománya és charactere által, mind az ottani törvényhatóságok mind a magánosoktól teljes mértékben tiszteltetik. Az ázsiai társaság Kalkuttában elismeri, hogy azon búvárkodásokat és munkálatokat, mellyeknek ő minden idejét szánta, egyedül csak ő vállalhatta, mert sem buzgóságra sem készületekre hozzá fogható tudós ott nincsen."47 Csoma ugyanakkor nem küldte el az Akadémiának a Döbrentei által kért tudósítást ázsiai kutatásairól. Valószínűleg azért, mert amit tőle vártak, az őshazakutatás ügyét, nem tudta előrevinni. Mindez Csoma számára annál kényesebb kérdés volt, mert a Kalkuttába érkezése után serényen tanult szanszkritra és az abból eredő élő nyelvekre összpontosítja figyelmét és azok magyarral mutatkozó szerkezeti rokonságnak megfejtésére. Sőt, amint a helyszíni kutatásokat végző 43 Tudománytár. 1835. VIII. 226-227. 44 Tudománytár. 1835. VIII. 280-282. 45 Ress Imre: Ausztriai levéltári források Körösi Csoma Sándorról. Levéltári Közlemények. LVI. 231,248. 46 Marczell Péter: Csoma újonnan előkerült tetuliei levelei J. Prinsephez. Confessio. 1998. 2. sz. 70. 47 Tudománytár. 1837. I. 128.
