Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1173 egyesületet, köztük a Kispestet is.7 6 A gazdasági válság a rosszabb helyzetű fővárosi profi egyesületeket is megviselte, 1932-ben már ők is szervezkedtek a „nagyok" ellen, mivel a megszűnés fenyegette őket.7 7 1931-ben a kilenc középegyletnek (a vidékieket is beleértve) bajnoki mérkőzésekből 28.000 pengő bevétele volt, vagyis csapatonként és mérkőzésenként 140 pengő, pedig legalább 400 pengő lett volna az az összeg, ami egy középegylet kiadásait fedezi. A középegyletek azért hibáztatták a három nagy egyesületet, mert azok túl nagy játékosfizetéseket és átigazolási díjakat állapítottak meg. A nagyegyletek jegybevétele összesen 55.000 pengő volt, tehát kétszer annyi, mint a másik kilencnek (vagyis csapatonként és mérkőzésenként 830 pengő)7 8 A debreceni sajtó állandó panasza volt az is, hogy a pesti csapatok „elszipkázzák" a legjobb vidéki játékosokat. Amiről az újságírók elfelejtkeztek: a fővárosi középegyesületek játékosait is. A korszak egyik legjobb labdarúgóját, Orth Györgyöt a Vasasból vitte el az MTK, de még az is előfordult, hogy vidéki amatőr, később profi egyesületek a fővárosból szerződtettek labdarúgókat. így került a debreceni vasutasokhoz az 1920-as évek elején a Vasasból Sipos Ferenc, Farkas Iván és Vampetics István,79 de később a Bocskay is több játékost vásárolt Budapestről és a Dunántúlról. A debreceni sajtó megfeledkezett arról, hogy a Bocskay is a „szipkázók" közé tartozott. 1928 elején a Bocskay a Sabariától 2.000 pengőért igazolta le Sághy Tibort, akit a fővárosi Budai 33 is meg akart szerezni. Az újság kommentálja szerint azért került Debrecenbe a labdarúgó, mert a Budai „olyan szerény anyagi feltételeket tud csak nyújtani, hogy a Bocskayval nem tudja felvenni a versenyt."8 0 A mindmáig legjobb debreceni futballistát, a budapesti születésű Markos Imrét a fővárosi Ékszerészből szerződtették. (Markos mintegy 10 éves debreceni tartózkodása alatt 240 bajnoki mérkőzésen 63 gólt rúgott és 19 válogatott mérkőzésen is szerepelt.) Jellemző, hogy a Bocskayból a válogatottban szerepelt hét futballista közül hárman érkeztek Budapestről, s mindössze ketten debreceni egyesületből. Markos Imre az Ékszerészből, Palotás (Pavnicza) István a Budapesti AK-ból, Vágó (Vanicsek) József a fővárosi Nemzetiből, Eőry (Engelhardt) Mihály a békéscsabai Bohn SC-ből, Teleki Pál (Paul Teleky) — aki háromszoros román bajnok és egyszeres román válogatott volt — a Chinezul Timi§oara-ból szerződött a Bocskayba, míg Móré János és Vincze Jenő a Debreceni Vasutas SC játékosai voltak. Az egyesületben hivatalos mérkőzésen pályára lépett 104 játékos közül csak 29-et (a labdarúgók alig negyedét!), szerződtettek debreceni egyesületből. 76 Az adatok forrása: Debreceni Független Újság, 1928. 01. 01. 77 1932 elején felgyorsultak az események. A Nemzeti Sport január 29-én számolt be a középegyesületek szervezkedéséről, február 3-án már a szombathelyi Sabaria profiklub megszűnéséről. Az újság március 9-i száma pedig arról írt, hogy a profiszövetség megkezdi a profizmus lebontását, terveik szerint akár 11 amatőijátékossal is ki lehet majd mérkőzésre állni. 78 Összehasonlításul: a londoni Arsenal 1937. évi jegybevétele 1.800.000 pengő volt. (Nemzeti Sport, 1937. 12. 24.) Azaz kb. két mérkőzésen volt annyi jegybevételük, mint az egész magyar első osztálynak egy teljes bajnoki év alatt! 79 Később mindhárman játszottak a Bocskayban is. Vampetics István 88 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára, majd Svédországba távozott, ahol 1943-ban a svéd válogatott edzője volt. 80 Debreceni Független Újság, 1928. 02. 04.
