Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 115 lapján pedig az Akadémia emblémája volt látható. Tartalma nemkülönben becses volt. Először a magyar tudományos törekvéseket részletezte a magyar államalapítástól az Akadémia megalapításáig. Azután az akadémiai tevékenység sorában a testület első három nagygyűlésének bemutatása (1831-1832) s az ebben az időszakban tartott „héti gyűlések" és igazgatósági gyűlések előadása következett. Megjelentek az évkönyvben az első elhunyt tagokról szóló emlékbeszédek is (Kisfaludy Károly, Köteles Sámuel, Kazinczy Ferenc, Kresznerics Ferenc és gr. Festetics György felett). Végül az első akadémiai évkönyv teljes második felét értekezések töltötték ki, melyek sorában elsősorban az ókor, aztán a régészet, középkor, fizika, poétika és filozófia volt képviselve.29 Körösi még ugyanazon a napon levelet írt nagyenyedi professzorainak is. Kifejtette benne, hogy mivel utazását ellenezték, feledékenységben akart maradni. Újságokból és tudományos jelentésekből azonban bizonyára az otthoniak is hallottak róla, tudják merre utazott és mit dolgozott. „Sokat láttam, hallottam és tanultam, de keveset célunkra szolgálót". Édesen emlékezik nemzetére, Alma Materére, rokonaira, professzoraira. Az utóbbiakra bízza az általa küldött arany szétosztásának gondját, megszabva, hogy milyen célokra fordítsák az összeget. Végül két tibeti munkájából 10-10 példányt Erdélybe küldet és meghagyja, hogy kiknek, illetve milyen intézményeknek juttassanak azokból.3 0 Keletkutatónk leveleiben már nagyobb magabiztosság mutatkozik (tibeti munkái megjelenése utáni időszakban vagyunk), ugyanakkor az őshazakutatás kudarca miatti keserűség. Körösi 1835. július 18-i levelére sem Döbrentei, sem a nagyenyedi professoratus válasza nem ismeretes. Ellenben fennmaradt Döbrenteinek Prinsep 1835. január 20-i levelére küldött válasza (1835. szeptember 30.), mely a Körösi - Akadémia kapcsolat szempontjából is fontos. Döbrentei Csornának is válaszolt, ez a levél azonban elveszett, csak egyes részletei ismeretesek. 1835. szeptember 30-i, Prinsephez küldött levelében Döbrentei kifejezi örömét, hogy a kalkuttai tudományos titkártól értesülést sikerült nyernie Körösi felől. De hát beszéljen maga a forrás: „A Magyar Társaság VI. nagygyűlésén a legnagyobb érdekeltség tárgya volt azon körülmény, amit előadtam, hogy Öntől, mint biztos kútforrásból kezemhez érkezett a hír Körösi Csoma Sándor felől. S miután az Ön levelét magyar fordításban felolvastam, az általános óhajtás az volt, hogy én írjam meg Önnek a Társaság nevében legszívélyesebb köszönetünket. Annyira óhajtottuk már hírét hallani Körösinek és annyi idő óta, de mivel az elmaradt, azt hittük, hogy ő már el is hagyta az élők sorát. Az Ön levele a Társaság folyóiratában, a Tudománytárhan is közzé fog tétetni, s én nem kételkedem, hogy az egész nemzet hálás leszen Önnek ez ügyben való közbenjárásáért." A levél további része Körösi és az Akadémia jövendő kapcsolataira s a magyar elvárásokra vonatkozik. Először is Döbrentei felszólítja Csornát, „hogy tegye félre tartózkodását és írjon a Magyar Társaságnak utazása eredményeiről és a régi magyarok hazája felőli véleményéről, amelynek felfedezésére Ázsiába utazott." Döbrentei megkéri Prinsepet, hogy adja át Körösinek a mellékelt levelet, „az oklevéllel együtt, mely szerint a Magyar Társaság őt tagjának vallja, meg lévén választva 29 A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. I. (1831-1832). Pest 1835. 30 Emlékek Körösi Csoma Sándorról. 131-132.
