Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1156 SZEGEDI PÉTER (a kaposvári Somogy, a szombathelyi Sabaria, a szegedi Bástya, és a debreceni Bocskay).1 4 Később számos városban jött létre profi labdarúgóklub, közülük az első osztályban is szerepelt a miskolci Attila és a pécsi Pécs-Baranya. A labdarúgó bajnokságot megosztották, a profi ligában csak hivatásos labdarúgókat foglalkoztató egyesületek indulhattak, emellett továbbra is működött a régi — területi elven működő — amatőrbajnokság.1 5 A hivatásos labdarúgókat foglalkoztató rendszer azonban nem tette teljesen egyenrangúvá a vidéket és a fővárost, éppen jellege miatt, hiszen a profizmus csak gazdag nagyvárosokban tudott volna hatékonyan működni, ilyenek azonban Magyarországon nem voltak. A vidéki városoknak viszont nem volt más választásuk, profi csapatot kellett létrehozniuk, ellenkező esetben jó képességű labdarúgóik kivétel nélkül a fővárosba kerültek volna, hiszen egy „klasszis" játékos akár 300-400, egy közepes képességű futballista is legalább 100-150 pengőt megkeresett havonta profiként.1 6 A profizmus tehát ebben az összefüggésben nemcsak lehetőséget adott, de kényszerhelyzetet is teremtett a vidéki városoknak. 1935-1944: Nemzeti Bajnokság - a vidéki futball ,,aranykora" A magyar futball politikai befolyásolása soha azelőtt nem volt olyan egyértelmű, mint a Horthy-kor utolsó tíz évében. Ahogyan radikalizálódott a politikai rendszer, úgy avatkoztak be egyre többször „felülről" a futballba. 1935-ben megszűntették a profi bajnokságot, s helyette a Nemzeti Bajnokságot vezették be.17 Nem Bocskay, vagy a miskolci Attila), mivel így nehezebb volt játékosokat szerződtetniük. Az ilyen kluboknak úgynevezett „anyaegyesületet" kellett választaniuk, aminek az volt a haszna, hogy onnan anélkül kérhettek kölcsön egy-egy mérkőzésre játékost, hogy le kellett volna szerződtetniük. 14 A professzionista szövetség alapítói: Nemzeti Sport, 1926. 07. 28. Nem egyértelmű, hogy mely városokat tekintjük vidékinek. A két háború között közigazgatásilag „vidéki" egyesület volt a Kispest, vagy az Újpest, azonban ezeket a csapatokat fővárosinak tekintették. Két olyan első osztályú egyesület volt, melyet akkor vidékinek tekintettek, ma pedig fővárosinak számít, ez a Soroksár és a Budafok. Ebben a dolgozatban a statisztikák szempontjából minden olyan egyesületet fővárosinak tekintettem, amely jelenleg közigazgatásilag fővárosinak számít. 15 1927-ben az MLSZ 600 profi és 80000 amatőr labdarúgót tartott számon Lásd: Szerbák Elek: A professzionalizmus bevezetése a magyar labdarúgósportba az 1920-as években. Kézirat, Testnevelési Egyetem Könyvtára, Budapest, 1979: 47. 16 A játékosok fizetését a professzionista labdarúgó szövetség 1926-os szabályzatának 13. és 14. §-a állapította meg. A játékosok keresete két fő forrásból származott (Részletezve: A Magyar Professzionalista Labdarúgók Szövetsége Általános Rendszabályai. Budapest, kiadja az MPLSZ Végrehajtó Bizottsága, 1926: 13-14): 1. Fizetés: A profi játékos maximális heti fizetése 60 pengő, minimum 5 pengő. Minden eltelt szolgálati év után joga van az egyesületnek a maximális fizetést heti öt pengővel emelni, a maximális heti fizetés azonban nem lehet több 100 pengőnél. 2. Prémium: a) A prémium maximuma nyert mérkőzésnél 40 pengő, döntetlennél 15 pengő; b) A szereplési jutalék aszerint állapítandó meg, hány bajnoki-, kupa-, vagy nemzetközi mérkőzésen vett részt a játékos, ennek nagysága nem lehet több az évi fizetés 25 százalékánál; c) Jutalomjáték, melynek maximális összege 100.000 pengő; d) Zsebpénz akkor folyósítható, ha a csapat úton van, maximális összege napi 5 pengő. 17 Ebben az átalakításban talán a politika német orientációja is szerepet játszhatott, a hitleri Németország volt az egyik legnagyobb ellensége a profizmusnak. Nemcsak Németországban nem adtak szabad utat a professzionalizmusnak, Ausztriában az Anschluss után megszüntették a profi bajnökságot, betiltották a bécsi cionista Hakoah-t. Megváltoztatták az asszimiláns bécsi zsidók egyesületének, az Austria Wien nevét — egyébként nem teljesen logikátlanul — ·ίΓ Ostmark-ra, és csak
