Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1154 SZEGEDI PÉTER diktatórikus hajlama húzódott meg, csupán az erők reális felmérése. Az 1908/09-es bajnokságban először rendeztek országos döntőt, s Budapest bajnoka, az FTC 11:0 arányban legyőzte a vidéki bajnok Kassai AC-t. Ebben az időben honosodott meg annak a bajnoki rendszernek az alapja, amely szerint a két világháború között is rendezték a bajnokságokat. Az országot kerületekre osztották, ha azok nagyobb kiteijedésüek voltak, akkor ott egy-egy nagyobb település központjával kerületi alosztályokat hoztak létre. Év végén a kerületi bajnokok egymás ellen játszottak, melyen eldöntötték, hogy az adott évben melyik (vidéki) egyesület a legjobb Magyarországon. Bár az egyes kerületek határait többször változtatták, ez a rendszer képezte az alapját a bajnoki küzdelmeknek.5 Ebben a rendszerben — 1926-ig — a főváros és vidék közötti érintkezés elenyésző volt. A budapestiek külön bajnokságban játszottak, a „vidéki kapcsolat" mindössze annyi volt, hogy a fővárosi csapatok jelentős költségmegtérítés ellenében lementek vidékre, vagyis „bemutatót" tartottak labdarúgásból. 1926-1935: Profizmus - a vidék „felemelése" Az 1920-as évek elején a nézőszám emelkedésével egyre több pénz áramlott a fővárosi labdarúgásba. Az egyesületek profitjukat úgy tudták tovább gyarapítani, ha minőségi futballt játszva növelték nézőszámukat. Éppen ezért megnőtt a futballista értéke: már nem az önmaga testét kedvtelésből fejlesztő sportoló állt a középpontban, hanem az, aki látványos és eredményes játékával egyre több és több nézőt tudott a lelátóra csalogatni. így a futballistának nem egyszerűen a „szimbolikus értéke" nőtt meg — vagyis nem pusztán arról volt szó, hogy a labdarúgás népszerűségével a futballisták a figyelem középpontjába kerültek — ez az érték valódi volt: koronában (százezer és millió koronákban) volt mérhető. Ezt az értéket a futballisták is felfedezték, a legjobbak nem voltak hajlandók ingyen játszani, az egyesületek pedig kénytelenek voltak fizetni. Ez az illegális álamatőr rendszer — melyet Friedrich István6 a prostitúcióhoz hasonlított, Gömbös Gyula szerint pedig a testüket bocsátották áruba a játékosok ~ tarthatatlanná tette az egyesületek helyzetét.7 Az 1920-as évek elején a legjobb labdarúgók külföldre távoztak, ahol több pénzért játszhattak: kezdetben elsősorban cseh egyesületekhez, később többnyire Olaszországba, Ausztriába.8 Először Ausztriában számolták fel 5 Két példa a területi felosztásra (a Nemzeti Sport korabeli bajnoki tabellái alapján): Trianon előtt (1912113-as bajnokság) I. Pestvidéki kerületi osztály (Kecskemét-vidéki és Soroksár-vidéki alosztály); II. Északmagyarországi kerületi osztály (Kassavidéki és Miskolcvidéki alosztály); III. Keletmagyarországi kerületi osztály (Nagyváradvidéki és Ungvárvidéki alosztály); IV. Erdélyrészi kerületi osztály; V. Délmagyarországi kerületi osztály (Aradvidéki és Szegedvidéki alosztály); VI. Dunántúli kerületi osztály (Pécsvidéki, Pozsonyvidéki és Győrvidéki alosztály). Trianon után (1925126-os bajnokság) I. Középmagyarországi kerület (Váci, Kecskeméti, Pestkörnyéki és Pestkörnyéki-budai oldal alosztály); II. Északi kerület (Miskolci és Mátravidéki alosztály); III. Keleti kerület; TV. Nyugati kerület; V. Délnyugati kerület (Kaposvári és Bajai alosztály); VI. Déli kerület (Szegedi és Csabai alosztály). 6 Miniszterelnök (1919), a MAFC egyszeres válogatott balfedezete (1904), az 1920-as évek első felében a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. 7 Friedrich (előadás a profizmusról rendezett ankéton): Nemzeti Sport, 1923. 01. 27.; Gömbös (a Testnevelési Alapról szóló vita, parlamenti felszólalás): Egyetértés, 1924. 03. 01. 8 A külföldön játszó magyar labdarúgókról lásd: Dénes Tamás - Peterdi Pál - Rocky Zoltán -Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók. Budapest, Aréna 2000, 1999.
