Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125

VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1139 kellett vetnie, hogy büntetését ne kelljen letöltenie. A Pétervári Dumában egyéb­ként ugyanazt a tevékenységet folytatta helyi szinten, amit az Állami Dumában országos méretekben. A hatalom társadalmi bázisának szélesítése, az önkényuralommal szemben álló erők megtörése szempontjából kulcsfontosságúnak tekintette az egyetemi if­júság megnyerését, az egyetemi közhangulat megváltoztatását. Jól érzékelte, hogy az ellenzéki értelmiségi gondolkodás központjai az egyetemek, és ezek, akár csak 1905-ben, egy társadalmi válsághelyzet során hatalomellenes, forradalmi fellépés bázisaivá válhatnak. Aknamunkáját olyan intézményekben indította el, ahol a hallgatóság vegyes összetételű volt. Puriskevics a „szakácsok gyerekeit"6 4 kívánta megnyerni maga és mozgalma számára, jó okkal tételezve fel, hogy az üres zsebű, a hatalom felső köreihez törleszkedő, alacsony sorból származó hallgatók egy része korrumpálható, megnyerhető az „ügy"-nek. Elképzelése szerint az egyetemekből, a „tudomány templomaiból" monarchista politikai klubot kell csinálni. Első szer­vezetei a „Nauka," (Tudomány) és az „Otyecsesztvo" (Haza, Hon) 1908 őszén Pétervárott jöttek létre.6 5 Ezen társaságok tagjai számára különböző fekete pén­zek átcsoportosításával jövedelmet és különböző kiváltságokat biztosított. A klu­bokban mondvacsinált állásokat hozott létre - (pl. elnök, pénztáros, titkár, stb.) az ezeket betöltő hallgatók jelentős jövedelemhez jutottak, s általuk kialakította a „diák-opricsnyikok" rendszerét, amelyeken keresztül egyrészt hatalmas meny­nyiségű piszkos pénzt tudott tisztára mosni, másrészről jelentős befolyást gyako­rolt az egyetemi élet egészére. Puriskevics elengedhetetlennek tartotta az egye­temi hallgatók számának általános csökkentését, mint megfogalmazta: „Meg kell akadályoznunk minden olyan alak bejutását (az egyetemekre B. Gy.), akiknek semmilyen erkölcsi és szakmai alapjuk nincs ahhoz, hogy megszerezzék a vég­zettséget."66 A „fehérgalléros" hallgatók privilégiumai közé tartozott többek kö­zött a fegyverviselés, s belőlük is megalakultak a feketeszázak helyi rohambri­gádjai, az akadémista légiók. Ezek a diák-harci csoportok maguk is pogromokat hajtottak végre, illetve terrorizálták más meggyőződésű diáktársaikat és profesz­szoraikat. Tetteik éppen úgy büntetlenül maradtak, mint a többi feketeszázas szervezeté, köztük az a különlegesen kirívó eset is, amikor egy odesszai pogrom során megölték Iglickij nevű diáktársukat.67 Puriskevics hangsúlyozta: „Az első diákszervezetek legalább annyira feketeszázasok voltak, mint az ONSZ és a MASZ bármelyik részlege."6 8 Az 1910-es diákmegmozdulásokkal kapcsolatban még ön­magához képest is hallatlanul éles hangvételű beszédeket mondott a dumában. Felszólalásainak lényege abban a megállapításban összegezhető, hogy az orosz 64 RFP 30. vö.: náci párt: „házmesterek pártja." (Ezzel természetesen nem állítjuk, hogy az akadémista légiók és a náci párt között egyenlőségjel tehető, pusztán társadalmi bázisuk részleges azonosságára szeretnénk felhívni a figyelmet) 65 Az egyetemi szervezetek kiépítésénél támaszkodni tudott az Orosz Gyűlés, személyesen Borisz Nyikolszkij professzor által 1902-től létrehozott hálózatra, amelyet azonban az első forrada­lom idején nem sikerült kellőképpen aktivizálni. Vö: Osztrecov,V.: Csornaja Szotnya, Krasznaja Szot­nya. Moszkva, 1991. 14. 66 In: PIR. 333. 67 RFP 31. 68 In: PIR. 322.

Next

/
Oldalképek
Tartalom