Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1129 Vlagyimir Mitrofanovics Moldáviában született, papi családból származott, amely társadalmi pozícióit tekintve a kormányzósági hivatalnokréteg alsóbb kasztjaihoz tartozott. Az első ismert személyiség Puriskevics nagyapja, aki a kisinyovi temetőtemplom lelkészeként ténykedett, majd bekerülvén a helyi konzisztóriumba, fiának megszerezte a Vlagyimir Kereszt rendjelet, ami megnyitotta előtte a nemessé váláshoz vezető utat.1 4 Puriskevics apja a kisinyovi székesegyház espereseként a besszarábiai kormányzósági hivatal örökös tagjának tisztjéig küzdötte fel magát, de állását nem tudta igazán örökössé tenni, mert a családot jól ismerő besszarábiai Uruszov herceg naplója szerint visszaélés miatt elbocsátották.1 5 Mindenesetre az 1870. augusztus 12-én született Vlagyimir nemessége nem volt régi keletű. Tanulmányait egy klasszikus műveltséget nyújtó kisinyovi gimnáziumban végezte, görögöt és latint tanult. Érettségi után a novorosszijszki egyetem történelem-filológia fakultásának odesszai tagozatára iratkozott be. Politikai nézetei igen korán kialakulhattak, ezt bizonyítja egy dolgozata, amelyet az athéni históriát vizsgálva az oligarchia felkeléseiről írt, és amelyért aranyérmet kapott.1 6 · Jellemző módon az ifjú Puriskevicset a görög történelem tanulmányozása kapcsán a száműzött arisztokrácia hatalomvisszaszerzési kísérletei ragadták meg, ezenkívül „irodalmi vénája" már egyetemista korában megmutatkozott, ekkor kezdett el verseket, színdarabokat, balladákat írni. Tanulmányai befejezése után visszatért Besszarábiába, és az akkermani járás nemesi elöljáróságának hivatalában kapott állást, majd tiszteletbeli békebíróvá és a gimnázium szintén tiszteletbeli gondnokává választották. A századvégi nagy éhínség idején minden befolyását latba vetette a paraszti lakosság éhhaláltól történő megmentése érdekében. Hűsz ingyenes étkezdét sikerült nyitnia, amelyek emberek ezrei számára jelentették a túlélést. Tevékenységét nem puszta emberbarátság, hanem politikai számítások is motiválták. Az orosz paraszti lakosság kihalása vagy elköltözése esetén földjeiket bolgár és német telepesek vásárolták volna föl kopejkákért, és ezt Puriskevics mindenképpen igyekezett elkerülni. Mint írja: „Az idetelepült idegeneknek ez az egész tömege zárt idegen magot alkot, amely mind a mai napig elkülönül a peremvidéknek attól az orosz lakosságától, amelynek gazdasági felemelésére eredetileg betelepítették."1 7 Tevékenységére a 14 A főbb életrajzi adatok a következő munkákra támaszkodnak: Ljubos, i. m. Kurjanov, JU: Puriskevics. In: Politicseszkije partyii Rosszii, szerk. Selohajev, Szorokin, Moszkva, 1996. A továbbiakban: PPR. Politicseszkaja isztorija Rosszii ν partyijah i licah. szerk. Selohajev. A továbbiakban: PIR. Programmi politicseszkih partyiij Rosszii konyec 19-nacsalo 20.w. Moszkva, 1995. A továbbiakban: Programmi. Avreh, Α.: Carizm i IV Goszudarsztvennaja Duma 1912-1914. Moszkva 1981. Pravije ν 1915-1917 fevral. In: Minuvsije, T.: 14. Isztoricseszkij Almanah, Moszkva-Szpb. 1993. Nacionalnaja pravaja prezsgye i tyeper. Szpv. 1992. Szojuz Russzkovo Naroda. Moszkva-Leningrád, 1929. Puriskevics, V: Nakanunye. Harkov, 1907. Puriskevics: Dnyevnyik. Riga, 1924. Puriskevics: Kak ja ubil Raszputyina. Moszkva, 1990, az 1918-as kijevi kiadás reprintje. Puriskevics: Zakonodatyeli. Szpb. 1909. Szregyi pravih. Petrograd, 1916. Pravije v. 3. Goszudarsztvennoj Dume. Harkov, 1912. Valamint a Goszudarsztvennij Arhiv Rosszijszkoj Federacii - GARR 102, 97, és 117-es fondjai. 15 Uruszov: „A kormányzó visszaemlékezései" c. munkája RFP 5. Sztyepanov ellenőrizte Uruszov herceg visszaemlékezéseit, és megállapította, hogy a besszarábiai kormányzóság emlékkönyvében Puriskevics apja valóban a kisinyovi székesegyház lelkészeként szerepel. In: PIR. 320. 16 Walter Laqueur: Rosszija i Germanija. Nasztavnyiki Gitlera. Problémi Vosztocsnoj Evropi. Washington - Moszkva 1991. 117. A továbbiakban: Laqueur i. m. 17 In: PIR. 322.
