Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1108 NAGY JÓZSEF azért volt irreális, mert a szerződés megkötésekor a természeti viszonyokkal még nem számolhattak. 1955-56-ban a szövetkezetek és gépállomások viszonyát érintő lényeges rendeletek nem jelentek meg. A forradalom után megmaradt szövetkezeteknek éppen a lecsökkent földterület következtében, már nem diktálhattak a gépállomások, 1959 után pedig, amikor bekövetkezett az egész mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a szövetkezeteknek lehetőségük nyílt saját géppark kialakítására, a gépállomások pedig fokozatosan gépjavító állomásokká alakultak át. b) Tagosítások és területrendezések Az 1945-ben végrehajtott radikális földreform a mezőgazdaságilag művelhető terület szétaprózódását még súlyosabbá tette. A juttatásban részesült 642.000 személy legalább ennyi birtoktestet is jelentett, de ha figyelembe vesszük, hogy a juttatott föld átlaga 5,1 hold volt, s a gazdasági cselédek vagy mezőgazdasági munkások átlagban 8;4, illetve 4,9 kat.holdat kaptak, akkor az is elképzelhető, hogy akár egymillióval is megnövekedett a parcellák száma. Különösen gazdasági felszereléssel és igásállattal nem rendelkező új birtokosok esetében ez a szétaprózódás a mezőgazdasági termelékenységet veszélyeztette. A hatalmon lévő koalíciós pártok 1945-46-ban legfeljebb felvetés szintjén foglalkoznak a tagosítással. Ez az adott körülmények között tulajdonképpen érthető is. A gazdaságilag lerombolt, szétzilált országban a termelés megszervezése volt a fő feladat, az ésszerű gazdálkodás csak azután következhetett. A kisgazdapárt, vagy parasztpárt a mezőgazdasági lakosság terheinek csökkentését és érdekképviseletét tűzte inkább zászlajára, a nem sok sikerrel kecsegtető tagosítás kérdését pedig inkább mellőzte. A kommunista párt programjában is csak 1946 őszén a III. pártkongresszus programjában találhatunk annyi utalást, hogy „erőteljesebben kell folytatni a tagosítást, egyidejűleg csökkenteni kell a technikai költségeket".72 1947 tavaszán a 3 éves terv mezőgazdasági programjában ugyancsak meglehetősen általánosan fogalmaznak: „Szükségesnek tartjuk a tagosítás mielőbbi megindítását. Az ország 6 millió kat.hold-at kitevő tagosítatlan határából egyelőre csak egymillió holdon tudunk tagosítást végrehajtani".7 3 Amint tehát azt az eddigiekben láthattuk, a tagosítás normális körülmények között a mezőgazdasági termelés ésszerűsítését, hasznosságának növelését jelentette volna. A hatalomra került kommunista vezetés azonban ezt az intézkedést is a parasztság ellenében használta fel. Amikor 1948. augusztus végén megjelent a 8990/1948-as kormányrendelet a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozásáról, majd egy nappal később a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről szóló 9000/1948-as kormányrendelet, tömegessé vált a gazdagparaszti földek állami hasznosításra való felajánlása, legalábbis olyan mértékben, hogy a kuláklista határa alá kerüljenek. 1949-ben az állami erdőgazdaságok nélkül 299 állami gazdaság volt 177.000 kat.hold földdel, 1950-re számuk mindössze 316-ra nőtt, területük viszont meghaladta a 651.000 holdat. 1949-ben 1367 termelőszövet-72 Az MKP és SZDP határozatai 1944-1948. Bp., 1967. 279. 73 Uo. 349.
