Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1100 NAGY JÓZSEF zőgazdasági termelésnek előmozdítása és fejlesztése érdekében, a mezőgazdaságnak traktorokkal és egyéb mezőgazdasági gépekkel való ellátása, továbbá a köz-és magántulajdonban lévő traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek, illetőleg eszközök használatának előmozdítása és biztosítása, valamint a mezőgazdaság gépesítésének fokozása,· végül a mezőgazdasági termeléssel, a mezőgazdasági termények és termékek feldolgozásával, valamint értékesítésével kapcsolatban felmerülő egyes feladatok megoldása végett a jelen rendelettel önálló állami szervezet létesíttetik." Az AMG feladatkörébe tartozott gép- és traktorállomások kiépítése, a birtokában lévő, vagy birtokába kerülő traktorok és más mezőgazdasági gépek hasznosítása és karbantartása, valamint a köz- és magántulajdonban lévő mezőgazdasági ingatlanok megművelésével, hasznosításával, továbbá a talajjavítással és öntözéssel kapcsolatos feladatok ellátása. Az AMG élén nyolctagú igazgató tanács állt a földművelésügyi minisztérium államtitkárának elnökletével, felügyeletét pedig a földművelésügyi miniszter látta el. Ε rendelet alapján megindult a gépállomási hálózat kiépítése és 1948 végére 110 gépállomás volt az országban 1484 traktorral. 1949 júliusában kormányrendelet jelent meg a gépállomási tanácsok létesítéséről.52 A tanács elnöke a gépállomás vezetője volt, tagjai a gépállomás helyettes vezetője, mezőgazdásza, főgépésze és írnoka, a gépállomás területén működő termelőszövetkezeti csoportok elnökei és a megyei SZOVOSZ megbízottai. A tanács ülését évente legalább háromszor össze kellett hívni, ahol megvitatták a gépállomás munkatervét, a szövetkezetekkel való együttműködést, az elvégzendő mezőgazdasági munkák sorrendjét és ütemtervét. A gépállomási tanács határozata a gépállomásra, valamint a területén működő termelőszövetkezeti csoportokra kötelező volt. A rendeletben nem írták le, de a gépállomásoknak a mezőgazdasági munkák segítésén túl, politikai nevelő szerepük is volt. A gépállomás vezetője általában politikailag megbízható ipari munkás volt, aki ugyan nem értett a mezőgazdasághoz, de a központi utasításokat maradéktalanul igyekezett végrehajtani. Helyettese politikai megbízott volt, s hozzá tartozott a gépállomás dolgozóinak és a termelőszövetkezetek tagjainak politikai nevelése és ellenőrzése. A termelőszövetkezetekben nem volt agronómus, hanem a gépállomás mezőgazdásának kellett volna a gépállomáshoz tartozó 8-10 termelőszövetkezet mezőgazdasági munkáit irányítani, ami szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. Ráadásul — amint láthattuk — a gépállomási tanács termelőmunkával kapcsolatos határozatai kötelező érvényűek voltak a termelőszövetkezetekre, s ez teljes kiszolgáltatottságot jelentett. 1949. február 5-én kormányrendelet jelent meg a traktorok, március 5-én pedig a cséplőgépek igénybevételéről.5 3 Az intézkedés nem minden traktorra terjedt ki, de „a törvényhatóság első tisztviselője, az Állami Mezőgazdasági Gépüzem részére való átadás céljából térítés nélkül, véglegesen igénybe tartozik venni azt a traktort, a) amelynek tulajdonosa jogszabályon alapuló szántási kötelezettségét önhibájából az előírt módon nem teljesítette, b) amelyet tulajdonosa hatósági intézkedés ellenére nem helyezett üzemképes állapotba, vagy c) amelynek tulajdonjogát 1949. február l-ig nem igazolták." Hasonló volt a rendelkezés a cséplőgé-52 4164/1949. (VII. 27.) Korm. számú határozat. MK. 1949. 415. 53 1140/1949. (II. 5.) Korm. számú rendelet. MK 1949. 202., illetve 2050/1949. Korm. sz. rendelet. MK. 1949. 235.
